Gerinctorna – kinek mi jut eszébe erről a szóról? Nekem régebben fizikoterápiás kezelések és unalmas talajgyakorlatok képe sejlett fel. Idős emberekkel hoztam összefüggésbe és a Kapás utcai rendelővel. Rendkívül távol éreztem magamtól, eszem ágába nem jutott gerinctornára járni, nemhogy másoknak tanítani. Sportember és gerinctorna? Hogy férhet ez össze?
Pár éve azonban történt valami az életemben, ami kényszerű változást hozott a gerincről alkotott elképzeléseimben. Méreteimből, alkatomból adódóan régóta volt fogalmam arról, hogy mit jelent a nyaki fájdalom vagy egy kis furcsa deréktáji nyomás, de ezek az apróbb kellemetlenségek rövidebb-hosszabb idő alatt elmúltak. Sportoltam világ életemben, lételemem a mozgás, így egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valami rosszabb is következhet.
Talán a tanulásból adódó stressz okozta, vagy a tízévnyi ülőmunka és a rossz testtartás hatása kumulálódott, mindenesetre egyik reggel arra ébredtem, hogy valami komolyabb baj van. Napokon keresztül próbáltam elodázni a dolgot, de végül is orvoshoz kellett forduljak. A diagnózis: gyermekkorból eredő gerincproblémák, porckorongsérv, műtéti kilátások…
Kisebb könyvet tudnék írni azokról a küzdelmes hónapokról, amelyek ezután következtek, de ennek az írásnak nem az a célja, hogy bevezesse az olvasót a gyógytornák és a különböző orvosi irányzatok rejtelmeibe. Ebben az időszakban minden barátom és ismerősöm segítségét igénybe vettem, és persze az internetet bújtam annak reményében, hogy elkerüljem a műtőasztalt. Számtalan orvosnál megfordultam, nagyon sokakkal konzultáltam.
Nem egy konkrét megoldásnak köszönhetem az eredményt, hanem egy egész sor tapasztalatnak, amelyeket a különböző terápiák és tornák során gyűjtöttem. Folyamatosan javult az állapotom, ahogy egyre inkább a megfelelő kezeléseket és mozgásokat vettem célba. Sikerült a gondolkodásomat is átfordítanom, s a maga komplexitásában látni a gerincet és a mozgásszervi betegségeket.
Amikor gyógyultnak nyilvánítottam magamat, elkezdtem kutatni azokat a mozgásformákat, amelyek rendszeres gyakorlásával magam is karban tudom tartani a gerincemet. Rájöttem arra, hogy melyek azok az elemek, amelyek minden komolyabb mozgásterápia részét képezik, és azok a különleges gyakorlatok, amelyek a gerincet célozzák. Tapasztalatokat gyűjtöttem a keleti mozgásformákról és tanulmányozni kezdtem a legújabb nyugati irányzatokat.
Végül elhatároztam, hogy saját tapasztalataimat másokkal is megosztom. Tudásom rendszerezése céljából jelentkeztem egy olyan gerincterapeuta képzésre, ahol a nyugati és a keleti iskolák tapasztalait ötvözik, és a két világ legfontosabb tudáselemeit tanítják. Erre a kettős elméleti háttérre épülnek azok a gyakorlatok, amelyeket magam is végzek, s amelyre most már benneteket is oktatlak.
A január eleji próbaórák beigazolták elképzeléseimet. A résztvevők – bár nehéznek találták a gyakorlatok jó részét – elégedetten számoltak be a gerinctorna kellemes fizikai hatásairól, és kiemelték az óra alatt és után tapasztalható általános lelki-szellemi üdeség érzését is. Többen már egy alkalom után is megfogalmazták azt, amit én sok-sok órányi gyakorlás után biztosan állíthatok: a jól felépített, pontosan kivitelezett torna óriási segítség a gerincnek, s általános testi-lelki felüdülés az egész testnek-szellemnek.
Biztatlak titeket, hogy próbáljátok ki ezt a mozgásformát, akkor is, ha küzdötök valamilyen gerinccel kapcsolatos betegséggel, s akkor is ha szimplán a civilizációs életforma negatív hatásait szeretnétek csökkenteni. Mindenképpen jót tesztek vele magatoknak, s érezni fogjátok áldásos hatását. Meglátjátok, nem csak a gerincetek lesz érte hálás!