Őszi túrát hirdettünk az ország medvék által is kedvelt, vadregényes vidékére, a Medvesbe. Az ősz bejött, és az eső elöntötte a Medvest is, de ennek ellenére örömmel jártunk-keltünk az ország egyik nem is olyan távoli szegletében, hogy minél többet lássunk egy sokatok által nem ismert tájból.
A Salgótarjántól északra levő területről van szó, bő 120 km Budapestről, akár Pest megyei matricával is könnyen teljesíthető 1,5-2 óra alatt.
Nógrád megye északkeleti részét fedeztük fel, a nyugati részt meghagytuk máskorra. Három napunk volt, hogy alaposan elmélyedjünk a térség szépségeiben. Kirándultunk, várakat néztünk, geológiai csodákat kerestünk fel, sokat játszottunk, s jókat lakmároztunk.
A Karancs-Medves egyik névadója a Karancs-hegy, amelyet mi szervezők megmásztunk, azonban a programból kihagytuk, mert túl sok fáradságot jelent és nem ad eleget. A Medvest viszont keresztül-kasul bebarangoltuk. A Medves-hegy hazánk egyik legszebb vulkáni kiemelkedése, fennsíkja, meredek gerincek és mélyen szántó völgyek tagolják. A feltörő lávából keletkeztek a többnyire oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok.
Szállásunk a Medves Hotelben volt, kizárásos alapon, miután az összes lehetőséget végigjártuk és csak ez bizonyult megfelelőnek számunkra. Erős kétcsillagosnak neveznénk, a szobák rendben voltak, kétágyasak (külön ággyal), és fenséges félpanziót adtak. Konyhájukat sokan dicsérik, egy átlagos 50felettfitten gyomornak kicsit nehezek az ételek. A szálloda elhelyezkedése remek, Salgóbánya szélén van, amely a térség turisztikai központja, a szállodától közvetlenül indulnak a turistautak. Uszoda, közösségi terem, tornaterem, nagy kert – sok-sok vonzó részlet.
Pénteken Pásztón találkoztunk, a Csibe cukrászdában, teszteltük híres süteményeiket. Sajnos már itt is esett, de a társaság jókedvén ez nem változtatott. Innen Kazárra mentünk, a Salgótarjántól néhány kilométerre fekvő településre, amely Nógrád megye egyik legszínesebb néprajzi örökségével büszkélkedhet. Felújított parasztházai sokféle múzeumot, gyűjteményt rejtegetnek, ezekből érdemes megnézni néhányat. Elég sok időt eltöltöttünk itt, hiszen nem tudtunk túrázni a riolittufa-birodalomban, az ún. Magyar Kappadókiábna, mert nagyon csúszóssá vált ez a némileg akácos, dimbes-dombos, lapos vidék.
Helyette autóba ültünk és elmentünk Fülekre (autóval kb. 15 km), amely egy jellegzetes dél-szlovák városka, a maga posztszocialista eklektikájával. A kellős közepén magasodik a vár, amelyet mindenképpen érdemes megnézni, a szlovák várak közül is kiemelkedő látványosság.
Este Salgóbányába utaztunk, majd elfoglaltuk a szálláshelyünket, pihentünk egy kicsit, és elkezdtük a csapatverseny irodalmi, néprajzi részét.
Szombaton a szállodától indultunk és elsétáltunk a Zagyva forrásához. Ez a folyó az egyetlen, amely hazánkban ered, nagyon érdekes látni, ahogy a kicsi vizekből egyre nagyobb patak, majd folyó keletkezik. Onnét tovább gyalogoltunk a Középbányatóhoz, ahol édesvízi medúzák élnek. Majd hazamentünk a szállodába, mert mi is édesvízi medúzává váltunk, átöltöztünk, és átautóztunk Eresztvénybe, ahol alaposabban megismerkedtünk a palóc konyhával.
Később lesétáltunk az újonnan megnyílt Geocsodák Házába, ahol interaktív terem geológiai bemutatóval, Zenthe Ferenc emlékszoba és kilátó alkotja a látnivalók sorát. A délután és az este hátralévő idejében csapatos sorverseny illetve földrajzi vetélkedő várta az elázott túrázókat. És akik bírták, egy Trivial Pursuit nevű játékkal csillapíthatták tudásvágyukat.
Vasárnap végre elállt az eső. Eresztvényből Somoskőújfaluba, majd a Macskalyukra túráztunk, ahol valaha az Osztrák-Magyar Monarchiában az utcákon megtalálható macskaköveket bányászták. Gyönyörű a kilátás innen a magyar oldalra. Várt minket egy tó is, végigsétáltunk egy patak mentén, majd felkapaszkodtunk a bazaltkúpra épült Somoskői várhoz (526 m), amelyet most alaposan körbejártunk. Hatalmas, kerek tornyából madártávlatból csodálhattuk a környéket.
Ezután a határ szlovák oldalán ebédeltünk egy jót a „Teraszosban”, s utána megkóstoltuk volna az ország nyertes tortáját a salgótarjáni cukrászdában, ha maradt volna belőle. Ámde túl sok medve járt arrafelé és mind felfalta.
És ami a tortán kívül az eső miatt elmaradt:
– Rónabánya, ahol külön érdekesség az egykori bányászlakokból álló utcasor. Kicsit nehezebb terepen jutni fel Szilváskőre, amely a környék egyik legizgalmasabb geológiai csodája, bazaltoszlopokkal, bányaművelés alakította sziklaformációkkal. Egyszerre két lábbal is állhatunk a szakadék két szélén. A kő tetejéről gyönyörű kilátás nyílik. Tavasszal a hó is megbújik a mély nyiladékok között, és a hegy oldalában egy talán üzemelő sípálya is látható.
– Az egykori vulkánon magasodó Salgó vára (625 m), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre és az átmászás a Boszorkánykőre, majd úttalan utakon leereszkedés a Mese-völgyben.
– Magyar Kappadókia, a messze-földön híres kazári riolittufa-tenger.
De ne búsuljatok, ami ezen a hétvégén kimaradt, azt jövőre egy másik túra keretében pótoljuk. Brumm.