Országjáró sorozatunkat az Aggteleki Nemzeti Park és a Szádelői-szurdok bebarangolásával folytattuk Pünkösdkor. Mindannyian jártunk már ezen a vidéken, de kevesünknek volt lehetősége alaposan megismerkedni ezzel a csodálatos tájjal. Pedig nagyon változatos, természeti, valamint épített örökségben egyaránt gazdag, igazi nordic walkingos terep.
Arra a kérdésre kerestük a választ nordic walking botjainkkal, hogy hogyan juthatnak el a szalamandrák Szalonnáról a világ legnagyobb könyvéig, ahol egy lapon megférnek a medvékkel.
Csodálkozásunkat a Rákóczi-barlang igen csak eldugott bejáratánál kezdtük. Hogyan rejthet ennyi érdekességet ez a vonzónak nem nevezhető hegy, az Esztramos? Belsejében található Magyarország egyik különösen változatos és gazdag formavilágú barlangja, ahol a karfioltól a brokkolin át mindenféle növény felismerhető. A barlang kristálytiszta tavai felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatóknak, és ezt csak fokozzák barlangász-idegenvezetőnk rémtörténetei. A kalandra vágyóknak pedig az Esztramos-hegy tartogatt igazi kihívást, amely néhol vetekszik egy-egy osztrák, alpesi kőomláson átvezető ösvénnyel. A szigetszerűen kiemelkedő 320 méter magas, a bányászat által megskalpolt, lapos tető szinte 360 fokos panorámát biztosít. Külön érdekessége, hogy szabadon láthatóak a bányászat ipartörténeti emlékei is.
Következő megállónk Derenk volt, ahol már csak dereng egy valahai lengyel idetelepített közösség emléke. Gyönyörű táj, saját mezőgazdaság, önellátás és teljes elszigetelődés jellemezhette az itteni életet. Érdemes volt egy kicsit elgondolkodni az itt eltemettek listáján.
Másnapi programunk a Szádelői-völgybe vezetett, amely már a szlovák oldalon van, közvetlenül a határ után. Útközben megálltunk néhány érdekes helyen, először Tornaszentandráson. Az egykori Torna vármegye Magyarországon maradt részének legszebb látnivalója a hazánkban egyedülálló, ikerszentélyes, Árpád-kori, középkori freskókkal borított templom. Itt is érdemes volt elidőzni a sekrestyés-gondnok történeteit hallgatva.
Innen Bódvalenkére mentünk, a cigány művészek által dekorált, falfreskós faluba. Hídvégardón csak egy pillantást vetettünk a Gedeon-kúriára, mert hétvégén zárva tart, majd irány a határ.
A Szádelői-völgy egy egyedi szépségű, víz-vájta sziklakanyon, ahol alpesi növényfajok is megtelepedtek. Végigjártuk a szurdokot, majd beültünk egy retró étkezdébe. Kis pihenő után felkapaszkodtunk a szurdok felett található, különleges flórájú Szádelői-fennsíkra, ahonnan csodás kilátás nyílik a völgyre és a különleges sziklaformációkra. Ezután leereszkedtünk Torna várához, hogy itt fejezzük be a túrát. Ámde az eső eleredt és ereszkedésből csúszkálás lett, ami nem is olyan könnyű az itteni karrokon.
Harmadnap Aggtelekről indultunk Jósvafőre, a felszínen, egy igen érdekes, különleges, sokszínű karsztvidéken. A körtúra felénél érkezünk Jósvafőre, ahol lehetőségünk volt egy kicsit megpihenni, enni. Majd a csapat felével egy másik útvonalon tértünk vissza Aggtelekre, Bodri kutya önkéntes vezetésével. A többiek a világ legnagyobb könyvének lapjait csodálhatták meg egy a maga nemében egyedülálló magántulajdonú múzeumban.
Hazafelé túráztunk még egyet Jósvafő felett a ménesnél, majd különleges református templomok vadászatára indultunk. A legkönnyebben a szalonnai templomot sikerült felfedezni a helyi lelkésznő segítségével. A rakacaszentgyörgyi templom kulcsa azonban jobban el volt rejtve. A falu apraja-nagyja által keltett tömegben és a pont az idő tájt lecsapó viharban nem volt egyszerű a kulcs és a hozzá tartozó kulcslyuk megtalálása. Ámde munkánkat egy csodálatos kis ékszerdoboz kinyitásának öröme díjazta. Nem is írnék erről most többet, beszéljenek a képek maguk.