Az erdőt járva néha furcsa dolgokat látok: vannak, akik régi síbotot ragadnak, és azzal próbálnak nordic walkingra emlékeztető mozgást végezni. Láttam már kiszuperált sifutóbotot is, amely majdnem a válláig ért a gyaloglónak. Vannak olyan kirándulók, akik teleszkópos túrabottal indulnak útra, de azt nem túrabotként használják, csak maguk előtt piszkálgatják az avart.
A nordic walkinghoz talán nem meglepő módon nordic walking bot szükséges. Nem azért, hogy ennek megvásárlásával is a fogyasztói társadalom malmára hajtsuk a vizet, hanem azért, mert ezeket kifejezetten erre a célra gyártották, és több funkciónak meg kell feleljenek:
- az egész testet támogatja a mozgásban,
- a koordinációs képességet fejleszti.
A modern botokat olyan anyagokból készítik, amelyeket a repülőgépgyártásnál és a Forma 1-es autóknál kísérleteztek ki. A két nagy irány: karbon-üvegszál keverék (composite) illetve aluminium.
Alapvetően két típus létezik: állítható méretű illetve fix botok. Minden bothoz speciális kézbújtató tartozik, amelyet egy ún mandzsettával rögzítenek, hogy kinyújtott kéznél a bot szabadon a levegőben lóghasson – ez segíti a vérkeringést, mert a kéz így nincs állandóan lekötve. A bot végződését szüksés szerint lehet cserélni, kemény talajon vagy betonon gumipapucsot lehet a botokra húzni.
Composite vagy alumínium?
Ha megtehetitek, akkor inkább ún. composite botot válasszatok, ezek könnyebbek és merevebbek, mint az aluminiumbotok. A composite-ban lévő anyagok jobban átveszik az ütések erejét, és így jobban kímélődik a könyök, kéz- és vállízület. Ez különösen akkor fontos, ha gyakran sétáltok aszfalton vagy nagy lendülettel, intenzitásal gyalogoltok.
Fix állású vagy állítható bot?
A teleszkópos botok két részből állnak, amelyek egymásba csúsztathatóak, így a bot minden testmagassághoz igaazítható és persze összecsukott állapotban kisebb helyet foglal. Nagyon praktikusak az autóban, nálam például mindig van bent egy pár a csomagtartóban. Van olyan helyzet is amikor nem is jöhet más bot szóba, pl. én összecsukható botokat használtam a Caminón, és így kézipoggyászként fel tudtam vinni a repülőre. Ügyesen beállíthatóak, én pl. 220 kilométert gyalogoltam, úgy, hogy egyszer sem kellett átállítani.
Hátránya is van a teleszkópos botoknak, így például a súlya, hiszen a teleszkóp nehezíti. További hátrány, hogy az ütéseket kevésbé tompítja, mint a fix botok, és a sok használat hamarabb tönkreteheti, kevésbé tartós mint a fix. Mindezek mellett drágább is.
Így aztán nehéz egyértelmű tanáccsal szolgálni: ha sokat utaztatod a botokat járműveken, autóban, akkor érdemes megfontolni a teleszkóposat, egyébként viszont a fix állásút ajánlom.
A megfelelő bothossz
A nordic walking viszonylag új sport, ezért még sok vita zajlik az optimális technikák körül. A botok hossza sok mindent befolyásol, szakemberek körében kisebb háborúk dúlnak a témában. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni. Sok tanácsadó csak saját tapasztalatait adja tovább, ritkán lehet tudományos megalapozottságú érvekkel találkozni. Ráadául az évek múlásával még a versenysportokban is sok a változás, pl. a sífutásnál ma már egyértelműen rövidebb botokat használnak, mint régen.
A bot hosszát a testmagasság határozza meg. A legegyszerűbb az ún. 90 fokos szabály: fogd a kezedbe a botot, nyújtsd ki a karod. Az a jó, ha a felső és alsó karod 90 fokos szöget zár be, illetve inkább ennél kisebbet. Ráadásul mivel a fix botokat 5 cm-es méretkülönbséggel gyártják, nem biztos, hogy pont szabály szerint jön ki a számítás. Ez esetben inkább a kisebbet válaszd.
A német Nordic Walking Szövetség ajánlása szerint a méretet úgy érdemes kiszámítani, hogy a testmagasságot beszorzod 0,66-al. Pl. ha 180 cm magas vagy, úgy 0,66-al beszorozva 119 cm-es bot jönne ki. Ilyet nem gyártanak, tehát szóba jöhet a 120-as és a 115-ös. Itt már nehezebb a különbségtétel, mert még bot és bot sem egyforma különbség van, nem biztos, hogy két 120 cm-es bot egymás mellé téve ugyanolyan magasságú… Itt jön elő a 90 fokos szabály. Azt válaszd, amelyik kisebb szöget zár be.