Kaptunk egy újabb edzés-dokumentumot, ezúttal Misitől, így már kétféle nordic walking edzés-térképünk van. Az útvonal hasonlított az előzőhöz, a táv 6,7 km, pedig komoly sár volt és 12 percet álltunk is ilyen-olyan ügyekből kifolyólag.

Az edzés sötétben zajlott, fejlámpákat használnunk kellett, mert a hold igen inaktívnak bizonyult és a hó sem világított. Rajtunk kívül összesen két emberrel találkoztunk az erdőben, ők is fejlámpával nordic walkingoztak.

A térkép előtti szintjelző megjelenítést ki lehet x-elni a szürke csíkon található x-jellel. Ha nem indulna el magától az ösvényen a haladási irányt jelző nyíl, akkor nyomd be a lejátszás gombot.

Összehasonlításképpen az előző edzés-dokumentációt itt találhatjátok: https://www.50felettfitten.hu/nordic-walking-edzes/

Érdekesek ezek a technikai finomságok, azonkívül, hogy szépek, szívesen el is időzik a szemünk az ismerős terepen, és láthatjuk, hogy milyen nagy távot meg tudunk tenni szűk másfél óra alatt.

A nordic walking az egyik legjobb eszköze a csontritkulás megelőzésének, erről már több cikkünkben írtunk. Az alábbi videóban egy jó kiegészítő gyakorlatsort láthatsz, amely kifejezetten a csipőcsontot erősíti, a csipő csontsűrűségét növeli.

A floridai hölgy hetente 6-szor végzi a gyakorlatot, amelynek kezdő, középhaladó és haladó változata is van. A programot alátámasztották orvosi kutatások is.

Azok számára, akik nehezen értik az amerikai akcentust, íme a legfontosabb mozzanatok. Kövessétek a videót, itt vannak a kulcsmondatok.

1:29 támaszkodj egy székre, és melegíts be 1 perc helybenjárással

2:10 kezdőknek – sarokemelés: vállszélességű terpeszállás, kezekkel a székbe kapaszkodj kényelmes magasságban, állj lábujjhegyre és vissza jó ritmusban, 50-szer kell ismételni, ha ez előszörre sok egyszerre, akkor be kell iktass be szüneteket

3:00 középhaladóknak – egyszeres ugrások: felugrás, visszaugrás, a kezeddel ne nyomd magad felfelé, a lábaddal rugaszkodj el, a térdek hajlítva, és úgy fogj talajt, hogy érezd a nyomást a sarkad végében, ezt is 50-szer ismételni

3:40 haladóknak –  kétszeres ugrások: ugyanaz, mint az előbb, de két lépésben, a felugrás után lábujjhegyre érkezik és külön mozdulatba teszi le a sarkát, itt is 50-szeres ismétlés

Korábbi csontritkulásról szóló cikkeinket itt találhatod

Egy képet szeretnék veletek megosztani. Csütörtöki edzésünkön készült, egy lelkes nordic walkingosunk GPS-ével. Havas terepen tettük meg ezt a kb. 6 km-t 90 perc alatt, úgy, hogy kétszer megmásztuk az Árpád-kilátót. Igazán jó teljesítmény egy 60 feletti átlagéletkorú csapattal!

Budakeszin eddig 7,2 km volt a rekordunk. Mindezt úgy, hogy egymást mindig bevárjuk, közben beszélgetünk – tehát egyáltalán nem arról szól az edzés, hogy mindenki maximális erőfeszítést ad bele. Nem is ez a cél, hanem sokkal inkább az, hogy kicsit gyorsabban menjünk, mint azt egy egyéni edzésen tenné valaki, egymást inspirálva, buzdítva, s a végére kellemesen elfáradjunk. Közben a beszélgetések alatt sok minden érdekeset megtudunk egymástól és egymásról, izgalmas hobbik és életutak tárulnak fel.

Nézzétek meg a képet. Remélem jó érzéssel tölt el minden résztvevőt és buzdít minden távolmaradót!

Most, hogy idén már a második túrát is teljesítettük, szeretnék gratulálni neked. Mert szereted a kihívásokat, nem riadsz meg a Szilveszter utáni „korai” keléstől sem, sőt vállalod a téli időjárással járó viszontagságokat is.

Ha a kirándulások után úgy érezted, egy kicsit kifogyott a szusz, vagy a felfelé menetel több volt, mint az edzésen szokott lenni, ne lombozódj le. Hiszen az első lépéseket már megtetted. De ha szeretnél, van még egy kicsit fejlődni, fejleszteni magadat.

A legegyszerűbb módja az intenzívebb nordic walking. Vagy ha nincs lehetőséged még egy edzést beiktatni heti menetrendedbe, végy fel egy pár kényelmes cipőt, és menj ki egy picit kocogni, futni. Na nem kell azonnal túlzásba vinni. Kezdhetsz „társalgási” tempóban is, azaz pont olyan ritmusban, hogy még éppen tudjál beszélgetni. De továbbléphetsz: 1 perc futás, 2 perc séta, 1 perc futás, 2 perc séta a következő fokozat. Akármelyiket is választod, fejlődni fogsz.

Cél a sérülésmentes, nagyobb erőlködéstől mentes, egészséges futás. A siker kulcsa a harmóniában rejlik:

• Fizikai és lelki egyensúly: minél több a stressz, munka, annál fontosabb a játék, öröm forrása
• Fokozatosság elve: csak óvatosan, lépésről lépésre
• Jó technika, testtartás: elengedhetetlen a sérülésmentes és élvezetes mozgáshoz
• Összhang a mozgás és a lazítás között: könnyű és nehezebb edzések váltakozása, rekreációra szánt idő (biztos hallottatok már a szuperkompenzációról)
• Folyadék egyensúly: minél többet mozgunk, izzadunk, annál többet kell innunk
• Üzemanyag: a magunkhoz vett étel minősége, mennyisége

Egy biztonságos, megbízható program óriási változást hozhat létre az életedben.

Szinte alig akad más, mint a mozgás, amitől elevennek, élénknek és békésnek érezhetjük magunkat. Fussunk, mint a gyerekek.

Annyira természetes az a mozgás, amikor a gyerekek futkároznak. Lazán, erőlködés nélkül és örömtelien szökkenek, mint a zergék fent a hegyen. Tudom, csak egy aprócska gond van, már nem vagyunk gyerekek, nem ugyanabban a testben élünk, kicsit megöregedtünk. És egyébként is mit szól a szomszéd, mit gondolnak a fiatalok…

A szemlélet a lényeg, hogy úgy eddz, hogy annak segítségével egészséges testet fejlessz, ahelyett, hogy túlzásokba és sérülésekbe esnél. Igen, képes vagy jól sportolni. Csak mindenkinek más és más célokat kell kitűznie maga elé. Nem a maratonra kell készülni. Csak egy kiadós, 20 km-es őszi nordic walking túrára. Jó cél?

Te is tettél valamilyen újévi fogadalmat 2011-re? Talán végre tényleg komolyan belekezdesz egy fogyókúrába, netán egy igazi életmódváltást fontolgatsz? Vagy elhatároztad, hogy ha esik, ha fúj hetente háromszor mozogsz egy kicsit? Netán valami egész másra tettél ígéretet? Kevesebbet fogsz túlórázni? Több időt töltesz a családoddal?

A régi jó hagyományok szerint legtöbbünk tesz valamiféle újévi fogadalmat. Ezek közül jónéhány az egészséges élet és a testmozgás témakörében tett elhatározás: megígérjük, hogy lefogyunk, odafigyelünk az egészségünkre, leszokunk a dohányzásról, többet mozgunk stb.

Sokan kapnak ajándékba különböző sporteszközöket, szobabiciklit, a különböző csoda-fogyókúra könyvek egyikét, fitneszterem bérletet –  csupa-csupa hasznos dolgot, amely az új évben közelebb vihet a hőn áhított célhoz.

A probléma általában mindezen eszközökkel az a gyakran megtapasztalt jelenség, hogy az első izgalom és jószándékú elhatározás után a tárgyak általában valamelyik sarokban porosodva várják sorsuk jobbrafordulását.

Tapasztalataim szerint két sporteszköz általában elkerüli balsorsát: a nordic walking bot és a sífutóléc. Mindkét sportban van valami belső erő, amely rendszerességre ösztökél, talán az a szabadságérzet, hogy bárhol bármikor űzhető, kedvenc terepünk vár, szelhetjük a jól ismert erdei utakat, köszönthejük erdőt járó sporttársainkat, akik hasonló eszközökkel, vagy csak egyszerűen kuttyát sétáltatva, biciklizve, futva keresztezik utunkat. A nordic walking és a sífutás is a maga természetességében hordja az erőt, mosolygásra készteti használóját és az arra rácsodálkozót egyaránt.

Az újévi fogadalmakra visszatérve kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy szerencsés kivételektől eltekintve igen rövid életűek. Felmérések szerint csak minden tizedik fogadalmat tartjuk be, a saját magunknak vagy a családunknak tett ígéretek hamar feledésbe merülnek.

Gyakran az irreális célkitűzés, máskor a kitartás hiánya az ok. Ráadásul fókuszba kerülnek negatívumok, vélt vagy valós tökéletlenségek, mint pl. a túlsúly, vagy egyes családi problémák. Sokszor túl nagy elánnal veti bele magát a fogadalom megvalósításába az elszánt koccintó, és hamar feladja a küzdelmet, amint az első lelkesedés tovaszáll. Ez aláássa az önértékelést, és a pozitívnak induló, önfejlesztő elhatározások lelki válságba is torkolhatnak.

Nagyszabású újévi elhatározások helyett egyszerűen koncentráljunk néhány fontos dologra, amelyeket könnyen követhetünk egész éven át, míg végül életünk részévé, kikerülhetelen tényezővé válik, és pozitív irányba befolyásolja testi és lelki egészségünket egyaránt.

1. Legyünk aktívak! A testedzés endorfintermelő, bizonyítottan javít a lelkiállapotunkon. Ráadásul nem kell élsportolóvá válnunk – egy kiadós erdei séta komoly hatással van testünkre és lekünkre egyaránt.
2. Járjuk a természetet! Legtöbbünk számára kisebb-nagyobb erőfeszítéssel elérhetők az erdők, amelyek fantasztikus feltöltődési lehetőséget nyújtanak minden évszakban. A természet újrafelfedezése az egyik legizgalmasabb kalandunkká válhat az új évben!
3. Kertészkedjünk! Ha nincs kerted akkor is van megoldás! A legkisebb balkonládából is fantasztikus fűszerkertet lehet varázsolni, és a lakótelepi közkerteket is meg lehet művelni. Éledeznek különböző mozgalmak, keress egyet és fedezd fel újra a saját kert, a saját termény örömét, még akkor is, ha az kezdetben csak néhány szál bazsalikom. Rögtön más íze lesz az ételnek.
4. Főzzünk örömmel!  Sokak szerint Magyarországon ma gasztroforradalom van. Valószínüleg igaz, bár még csak a kezdetén járunk. De soha ennyi gasztroblog, szakácskönyv, főzőkurzus nem kellette magát, mint mostanában. Rengetegen fedezik fel maguknak a főzés örömét, az ezzel járó alkotói szabadságot és lehetőségeket. Próbálj meg az alapanyagokra odafigyelve, az egészséges táplálkozás jegyében főzni, meglátod, egy idő után már nem is kívánsz mást!
5. Tanuljunk valami újat! Egy új nyelvet, zenét, valamit, amit mindig is szerettünk volna kipróbálni. Az élethosszig tartó tanulás nem csak szlogen, hanem valóságos lehetőség. Az internet a tudás kimeríthetetlen tárháza – mindent megtaláhatsz rajta, amit keresel. Élj vele! Ne csak szörfölj, tanulj is szisztematikusan.
6. Adjunk valamit a közösségnek! Az önkéntes munka ugyanolyan jó hatással lehet saját magunkra, mint azokra, akiknek segítünk. Lehetőség rengeteg van, mindenki megtalálhatja a saját érdeklődésének, képességeinek megfelelőt. Számtalan civil kezdeményezés indult be országszerte nemes célok érdekében, s a segítség szinte mindenhol elkel. Adni jó!
7. Legyünk tagjai közösségeknek! Együtt minden könnyebb, a testmozgás, az életmódváltás, a tanulás – minden. A jó társaság inspiráló, a közös élmények tartósabbak, jó dolog valahová tartozni. Keress magadnak társakat, hidd el sokan járnak hasonló cipőben, mint te.

Gondoljunk pozitívan az előttünk álló évre, és tekintsünk örömmel a lehetőségekre, amelyeket kínál. Higyjétek el, nem az újévi fogadalmakon múlik, hanem a hozzálláson, azon, hogy meglátjátok-e a jót, az adódó alkalmakat és rátaláltok-e azokra, akik hasonlóan gondolkodnak.

Mi itt vagyunk, várunk, segítünk! A nordic walking botodat ne felejtsd otthon! 🙂

Ez a kedvcsináló videó egy családi edzés rövidített, megvágott változatát mutatja be: nordic walking és különböző rávezető gyakorlatok minden generációnak. Reméljük legközelebb már a legkisebbek is bátran a videó kamera elé mernek állni nordic walking botokkal a kezükben.

Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor előszőr próbáltam ki frissen vett nordic walking botjaimat. Ausztriában történt, egy sebtében elhatározott botvásárlás után. Tulajdonképpen nem is emlékszem pontosan arra, hogy miért vettem meg a botokat, az biztos, hogy éppen akciós volt, ára elérte azt a lélektani küszöböt, amnnyit már szívesen kiadtam egy új „játékszerért”.

Valahogy eszembe sem jutott, hogy lehet valami trükk, valami újdonság a használatukban. Ugyanúgy fogtam a kezembe mint a túrabotot, s jó néhány hónapig fel sem merült bennem, hogy valami nem stimmel. Egy napon azonban rámszólt valaki: „Te Zita ez nem túrabot, nem jól csinálod!”. Mutatott egy-két fogást, ellestem, használtam.

Egy hónap múlva beiratkoztam egy tanfolyamra. Új világ tárult fel előttem. Rádöbbentem arra, hogy a nordic walking nem sima gyaloglás! Számít, hogy mekkorát lépek, hogy hová szúrom a botot, hogyan tartom a botot, mennyire dőlők előre. Órákon keresztül gyakoroltuk a testtartást, a mozdulatokat. Amikor hazamentem, zúgott a fejem a sok információtól.

Másnap reggel kiszaladtam az erdőbe, és csodák csodájára összeállt bennem mindaz, amit előző nap tanultunk: dinamikusan, számomra is tetszetős módon szeltem az erdei utakat. Hosszú hónapokig gyakoroltam, finomítottam a mozgást. Videókat tanulmányoztam, figyeltem mások technikáját. A tél folyamán sífutás közben is sokszor gondolkodtam azon, hogy mit lehet abból a mozgásformából még átvinni a nordic walkingba. A következő tavasszal már tényleg éreztem, hogy megtanultam nordic walkingozni.

Talán sikerült rávilágítanom arra, hogy mozgásművészek és ösztönös zsenik kivételével keveseknek adatik meg, hogy saját maguk rátaláljanak az ideális technikára vagy le tudják utánozni valamelyik youtube videó mozgássorozatát – arról nem is beszélve, hogy az a bizonyos videó egyáltalán a helyes technikát mutatja-e be.

A legegyszerűbb, leggyorsabb módszer a nordic walking elsajátítására egy nordic walking tanfolyamon való részvétel. Az 50 felett fitten tanfolyamainál szó szerint az alapoktól építjük fel a mozgást, azaz megtanulunk helyesen járni, odafigyelni a lépésinkre, a bot fogására, leszúrására, megtaláljuk az ideális lépéshosszt, megállapítjuk a megfelelő botméretet. És közben természetesen sokat beszélünk a felszerelésről, cipőkől, ruházatról, a helyes edzésmódszerekről, a megfelelő táplálkozásról – mindenről, amire egy elhatározásokkal teli, életmódváltás előtt álló, egy új sporttal megismerkedő leendő nordic walkingost érdekelhet.

A tanfolyamok jó hangulatban zajlanak, a Budai-hegyek egyik legszebb részén, a Fenyőgyöngye környékén, ahol minden évszakban sokan hódolnak a mozgás örömének. A tanfolyam ideje alatt más nordic walkingozók, futók, kisgyerekek, focisták, gombászok egyaránt megfordulnak körülöttünk, általában mosolyogva szemlélik az 50 felett fitten tanulógárdáját.

A tanfolyam komoly tanulást, de egyben vidám perceket, játékos gyakorlatokat jelent. Felüdülést jelent maga a tanulás, a gyakorlatok utáni könnyed túrázás. A tanfolyam vége felé érlelődnek a komolyabb elhatározások:  folytatjuk, csináljuk, lefogyunk, gyakorlunk. Az edzők számára pedig fontos visszajelzést adnak a fáradt, de csillogó szemek: jó volt, fárasztó volt, de megérte – gazdagabbak lettünk egy új élménnyel.

Végezetül álljon itt néhány tanfolyam utáni visszajelzés:

„ Nagy élmény volt a tegnapi tanfolyam. Nagyon jól éreztük magunkat, bár jócskán elfáradtunk, de ez kellemes fáradtság volt. Köszönjük!“

„„Köszönjük, hogy a tanfolyamon részt vehettünk. Jó volt megmozgatni az izmainkat és kiszellőztetni a tüdőnket a  friss levegőn.

“Köszönettel tartozom, hogy ezen a nagyon jó hangolatú tamfolyamon részt vehettem. Sok szakszerű ismeretet, amihez hozzá akartam jutni (bemelegítés, nyújtás, bot, bothasználat), megkaptam. Tudom, hogy még sokat tanulhatok tőletek, és ezt igénybe is szetetném venni.“

Bővebbet a tanfolyamainkról itt találsz

Ma egy érdekes történetet szeretnék veletek megosztani.

A sztori 1977-ben kezdődött, amikor Lawrence Golding kineziológia professzor (ma is aktív, 80 éves) a nevadai egyetemen kifejezetten férfiak számára bevezetett egy új, ún. Boot Camp mozgásprogramot, amelyet minden hétköznap, ebédidőben tartottak az egyetem területén. „A Boot Camp egyébként az amerikai hadsereg kiképzőprogramjának része, ma már Magyarországon is űzik, mint önálló sportág.“

A mozgásprogram 45 perces volt, szemeszteridőben, szeptembertől-májusig tartott. Zene és felszerelés nélkül, mindössze abból állt az edzés, hogy Golding hangosan adott utasításokat a szoba egyik végében. Egy tipikus edzés 3 etap 50-es sorozat-felülést és 3 etap 20-as fekvőtámasz-sorozatot tartalmazott.

A résztvevő férfiak mind ülő munkát végeztek és általában túlsúllyal küszködtek. Hamar megmutatkozott a fejlődés, elkezdetek veszíteni a súlyukból. Kb. 2 év elteltével mérhetően jobban teljeseítettek a rugalmasság, erő, aerobic teszteken, mint az újonnan érkezettek.

Néhányan azok közül, akik 30 és 51 év közöttiek voltak a program beindításakor 20 éven át folytatták az edzéseket. Barátságok szövődtek, egymást bátorították a résztvevők… tartották egymásban a lelket, a kitartást.

Ma sokan közülük nagypapák, de a koleszterin- és triglicerid-szintjük olyan, amit a fiatalok is megirigyelhetnének. Aerob kapacitásuk, rugalmasságuk, erejük messze jobb, mint amilyen koruk alapján várható lenne. Golding szerint azok, akik azóta is rendszeresen edzenek, másban is megtartották fiatalkori szokásaikat és ugyanazokat a tevékenységeket végzik, mint a 30-as éveikben.

Sok szakértő véleménye megegyezik abban, hogy a táplálkozási szokások és a szellemi frisseség megtartása mellett a rendszeres testedzés a legfontosabb egészségmegőrző eszköz.

A testsúly kontrolálása és egészséges keretek között tartása az elsődleges, a fizikai edzés a másodlagos alaptényező a szívinfarktus megelőzésében. Egy 55 éves átlagéletkorú, 27 ezer női részvevőre kiterjedt 2007-es kutatás szerint (Circulation magazin) az aktív, rendszeresen mozgó hölgyek között 40%-kal kevesebb volt a szívinfarktusra hajlamosító tényezők aránya.

Nemcsak a szív- és érrendszer karbantartása fontos, hanem több más betegség megelőzése is. Rendszeres mozgással megelőzhető a 2. típusú cukorbetegség és a csontritkulás kialakulása. De ugyanilyen fontos a különböző testrészek karbantartása is, így pl. az idős emberek számára az egyik legfontosabb eszköz a saját lábuk. Jó lábakkal kisebb eséllyel esnek el és szenvednek csonttörést valamint egészségesebb marad a szív ha a jó lábat használják is. Végezetül köztudott az is, hogy egy aktív embernek az agya is sokkal frissebb marad.

A legjobb hír, hogy sohasem késő elkezdeni! Még akkor sem, ha több évtized kimaradt az aktivitásból! A 60-as évek végén, 70-es évek elején is fejleszthető a rugalmasság, az erő és az aerob kapacitás.
Próbáld ki! Szánd rá magad egy héten minimum háromszor fél órányi mozgásra? Úszás? Kiadós séta? Esetleg egy igazi, dinamikus nordic walking? Bármelyiket is választod, hidd el: jól jársz vele!

Ma tettem egy sétát a 11-es busz végállomásától indulva. A megszokottól etérően ezúttal nem nordic walking botokkal, hanem gombászkosárral. Rövid idő múlva, az első fenyvesek alatt nagy mennyiségű rizikét találtam. Tele is lett a kosaram, bár nem ezért indultam el, hanem hogy számomra új, meghatároznivaló gombákat találjak. A követekző másfél órát az immáron középnehéz kosaram társaságában bóklásztam. Érdekes módon a kutyák megugattak, de a gazdáik nagyon érdeklődőnek bizonyultak. Lépten-nyomon megállított valaki: „ó, de szép gombák, mi ez? rókagomba?” – „nem rizike, könnyen felismerhető…” A hatodik ilyen beszélgetés után elhatároztam, hogy írok nektek egyik kedvenc gombámról.

A rizikének egyrészt remek az íze, másrészt nem keverhető össze mással. Két ismérve teszi egyedivé: bezöldül és vörös vagy narancsszínű tejnedvet ereszt. Fenyőaljdombaként is ismert, Erdélyben ezen a néven találkozhatunk vele.

A rizike közepes termetű, idősebb korban tölcséralakú, vastag húsa van. Sárgásvörös, téglavörös vagy narancsszínű árnyalatokban pompázik, a kalap teteje pedig általában körkörösen sávos. Ez utóbbi tulajdonsága nem egyedülálló, több nem ehető tejelőgomba is ilyen rajzolatú, de azok nem zöldülnek, és fehér tejnedvet eresztenek. A zöldülés viszont csalhatatlan ismertetőjel, az egészséges, fiatal példányokon is vágás, törés után azonnal jelentkezik.

A rizike a fenyőket, a nedvességet és a hűvöset kedveli, ezért így ősz tájban, fenyvesekben vagy fenyővel tarkított lomboserdőben érdemes keresni, az avar alatt. Mintha az ember szarvasgombát keresne, kicsit megtúrva a leveleket a már megtalált darab mellett, íly módón további példányokat találhatunk.
Idén dömping van belőle: múltkor találkoztam egy 80 körüli bácsival, aki szerint ennyi rizike még sosem termett.

Többféle rizike van, mind ehető és finom. Az ízletes rizike (Lactarius deliciosus) kéttűs fenyőkhöz kötött, narancsvöröses színű, tejnedve sárgarépaszínű, ami vágás után is ilyen marad és csak néhány óra múlva zöldül meg. A lucfenyvesi rizike (Lactarius deterrimus) is narancsvöröses, erősen zöldül és sárgarépaszínű tejnedve van, de a vágás után kb. 15 perc múlva borvörös lesz. A vörösödő tejű (Lactarius semisanguifluus) rizike kéttűs fenyők alatt él, narancsbarna vagy borbarna színű, először narancssárga tejnedvet ereszt, de néhány perc múlva sötétül. A vörösödő rizike (Lactarius sanguifluus) árnyalatai a répaszínűtől a vörösesbarnáig változhatnak, tejnedve borvörös. A jegenyefenyves rizike (Lactarius salmonicolor) hazánkban elég ritka, és kevésbé finom, mint a többiek. Nagyobb termetű, alig található rajta zöld szín és csak jegenyefenők alatt terem.

A rizike szinte minden főzési, sütési technolgia megfelelő alanya. Szárítani nem érdemes, fagyasztani lehet, de csak előfözés után, mert különben megkeseredik. Remek savanyú készíthető belőle, kiváló sütve és levesnek. Íme 2 kikisérletezett recept:

Rizikeleves
Hozzávalók:
olivaolaj
1 vöröshagyma vagy póré
30 dkg rizike (lehet más is, de most ebből van dömping a budai fenyvesekben)
2 sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma
fűszerpaprika
zellerlevél, só, bors, szerecsendió, friss majoranna, bazsalikom, pesto, petrezselyemzöld
chili, citromlé, tejföl

Kevés olajon párold meg a hagymát, a tűzről levéve add hozzá a paprikát. Ezután mehet a répa és a gomba – pirítsd, amíg van leve. Add hozzá az összes fűszert (kivéve a chilit) és öntsd fel vízzel. Ha megfött (15-20 perc), adj hozzá citromlevet, kis chilit, petrezselyemzöldet és tálalásnál tejfölt.

Sült rizike
Ez aztán egyszerű eledel, és remek húspótló. Tedd be a tepsibe a rizikéket kalappal felfelé. Öntsd nyakon a következő keverékkel: olívaolaj, balzsamecet, kis méz, zöldfűszerek, só, bors. Előmelegített sütőben 15-20 perc alatt elkészül, kiváló eledel.