Országjáró sorozatunkat az Aggteleki Nemzeti Park és a Szádelői-szurdok bebarangolásával folytattuk Pünkösdkor. Mindannyian jártunk már ezen a vidéken, de kevesünknek volt lehetősége alaposan megismerkedni ezzel a csodálatos tájjal. Pedig nagyon változatos, természeti, valamint épített örökségben egyaránt gazdag, igazi nordic walkingos terep.

Arra a kérdésre kerestük a választ nordic walking botjainkkal, hogy hogyan juthatnak el a szalamandrák Szalonnáról a világ legnagyobb könyvéig, ahol egy lapon megférnek a medvékkel.

Csodálkozásunkat a Rákóczi-barlang igen csak eldugott bejáratánál kezdtük. Hogyan rejthet ennyi érdekességet ez a vonzónak nem nevezhető hegy, az Esztramos? Belsejében található Magyarország egyik különösen változatos és gazdag formavilágú barlangja, ahol a karfioltól a brokkolin át mindenféle növény felismerhető. A barlang kristálytiszta tavai felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatóknak, és ezt csak fokozzák barlangász-idegenvezetőnk rémtörténetei. A kalandra vágyóknak pedig az Esztramos-hegy tartogatt igazi kihívást, amely néhol vetekszik egy-egy osztrák, alpesi kőomláson átvezető ösvénnyel. A szigetszerűen kiemelkedő 320 méter magas, a bányászat által megskalpolt, lapos tető szinte 360 fokos panorámát biztosít. Külön érdekessége, hogy szabadon láthatóak a bányászat ipartörténeti emlékei is.

Következő megállónk Derenk volt, ahol már csak dereng egy valahai lengyel idetelepített közösség emléke. Gyönyörű táj, saját mezőgazdaság, önellátás és teljes elszigetelődés jellemezhette az itteni életet. Érdemes volt egy kicsit elgondolkodni az itt eltemettek listáján.

Másnapi programunk a Szádelői-völgybe vezetett, amely már a szlovák oldalon van, közvetlenül a határ után. Útközben megálltunk néhány érdekes helyen, először Tornaszentandráson. Az egykori Torna vármegye Magyarországon maradt részének legszebb látnivalója a hazánkban egyedülálló, ikerszentélyes, Árpád-kori, középkori freskókkal borított templom. Itt is érdemes volt elidőzni a sekrestyés-gondnok történeteit hallgatva.

Innen Bódvalenkére mentünk, a cigány művészek által dekorált, falfreskós faluba. Hídvégardón csak egy pillantást vetettünk a Gedeon-kúriára, mert hétvégén zárva tart, majd irány a határ.

A Szádelői-völgy egy egyedi szépségű, víz-vájta sziklakanyon, ahol alpesi növényfajok is megtelepedtek. Végigjártuk a szurdokot, majd beültünk egy retró étkezdébe. Kis pihenő után felkapaszkodtunk a szurdok felett található, különleges flórájú Szádelői-fennsíkra, ahonnan csodás kilátás nyílik a völgyre és a különleges sziklaformációkra. Ezután leereszkedtünk Torna várához, hogy itt fejezzük be a túrát. Ámde az eső eleredt és ereszkedésből csúszkálás lett, ami nem is olyan könnyű az itteni karrokon.

Harmadnap Aggtelekről indultunk Jósvafőre, a felszínen, egy igen érdekes, különleges, sokszínű karsztvidéken. A körtúra felénél érkezünk Jósvafőre, ahol lehetőségünk volt egy kicsit megpihenni, enni. Majd a csapat felével egy másik útvonalon tértünk vissza Aggtelekre, Bodri kutya önkéntes vezetésével. A többiek a világ legnagyobb könyvének lapjait csodálhatták meg egy a maga nemében egyedülálló magántulajdonú múzeumban.

Hazafelé túráztunk még egyet Jósvafő felett a ménesnél, majd különleges református templomok vadászatára indultunk. A legkönnyebben a szalonnai templomot sikerült felfedezni a helyi lelkésznő segítségével. A rakacaszentgyörgyi templom kulcsa azonban jobban el volt rejtve. A falu apraja-nagyja által keltett tömegben és a pont az idő tájt lecsapó viharban nem volt egyszerű a kulcs és a hozzá tartozó kulcslyuk megtalálása. Ámde munkánkat egy csodálatos kis ékszerdoboz kinyitásának öröme díjazta. Nem is írnék erről most többet, beszéljenek a képek maguk.

Sorozatunk befejező része következik. A korábbi cikkeket itt olvashatod:

Jóga áldásos hatásai – 1. rész

Jóga áldásos hatásai – 2. rész

Nézzünk néhány további tényezőt, amely a jóga gyakorlása közben felmerülhet, hatására megváltozik a tapasztalatunk, észlelésünk. Kérdezz meg bármilyen aktív jógagyakorlót: ha nem is tudatosult még benne némelyik felismerés, amennyiben szóba hozod a különböző felvetéseket, biztosan meg fog erősíteni pozitív tapasztalatáról.

Agyműködés

A jógának fontos eleme gyakorlás közben a jelenre összpontosítani. Vizsgálatok kimutatták, hogy a jóga rendszeres gyakorlása javítja a koordinációt, a reakcióidőt, a memóriát és még az IQ-t is. Gyakorló jógásoknak jó a problémamegoldó képessége, az emlékezete, valószínűleg azért, mert jobban ki tudnak kapcsolni, kevésbé zavarja gondolataikat a körülöttük lévő zűr-zavar, vagy akár visszagondolva egy-egy óra szekvenciájára, még a memóriájukat is tudják csiszolni. Próbáld ki Te is!

Idegközpont

A jóga ösztönöz arra, hogy a gyakorló pihenjen, lassan vegye, megfelelő ritmusban, a mozdulatokkal harmóniában a levegőt, s így felülírja a szimpatikus idegrendszert (harc vagy menekülés válasz) a paraszimpatikus idegrendszer. Az utóbbi nyugtató és helyreállító (resztoratív) hatású; csökkenti a légzés- és pulzusszámot, csökkenti a vérnyomást és növeli a vér áramlását a belek és a belső szervek felé – ezt relaxációs válasznak is nevezik. A gyakorló részben kontrollálni is tudja a szervezetét, megtanulja, hogy hogyan lehet javítani a vér áramlását, hogyan csendesítsen le egy izomgörcsöt, vagy hogyan bírja rá magát a pihenésre.

Térérzékelés

A rendszeres jóga növeli a térérzékelést és javítja az egyensúlyt. Többségünk rossz testtartással vagy diszfunkcionális mozgásmintával, átlagos vagy annál is rosszabb térérzékeléssel rendelkezik, amelyet összefüggésbe hozhatunk ízületi és mozgásszervi gondokkal, pl. a térd ízületi problémáival és hátfájással. A jobb térérzékelés jobb egyensúlyt is jelent. Gondoljunk csak a fa pózra, vizsgáljuk meg, hogy mennyire érezzük magunkat ingatagnak.

Laza végtagok

Észre szoktad-e venni magad, látod-e saját magad, hogy hogyan tartod a telefont vagy a kormánykereket, vagy hogyan bámulod a számítógép képernyőjét?  Van-e grimasz az arcodon? Ezek a tudattalan szokások vezethet krónikus feszültséghez, akár izomlázhoz, vagy ízületi érzékenységhez a csuklónál, karon, vállnál, nyakon és az arcon, ami növelheti a stresszt és rontja a hangulatot. Ahogy elkezdesz gyakorolni, észreveheted, hogy hol tartod a feszültséget. A jógázással megtanuljuk, hogyan kell kikapcsolni, pihenni ezeket az izmokat.

Stimuláns és nyugtató egyben

A jóga stimulálni tud, enyhítheti a nyüzsgő modern élet káros hatásait, belső érzékeink felé fordít, kontrollálhatja az idegrendszert, gyakorlása segít, hogy kevésbé érezzük magunkat fáradtnak, valamint kondiban tart.

Immun stimuláns

Az ászanák és a légzés javítja az immunrendszer működését. Úgy tűnik, hogy a jóga gyakorlása jótékony hatással van az immunrendszer működésére, növelése, amikor arra szükségünk van (például, bizonyos hormonok szintjének csökkentésére áttételesen).

Nézzétek át a teljes listát, a korábbi cikkekkel is.  És ha kedvet kaptatok hozzá, gyertek, és próbáljátok ki ezt a csodás mozgásformát.

Az edzők egyik kedvenc témája. Egyben munkánk egyik közvetlen bizonyítéka is, amikor látjuk, hogy a heti akár egyszeri nordic walking, gerinctorna vagy jóga milyen komoly hatással van 50, 60, 70 felett. Növekvő bicepszek, erősödő vádlik, jobb tartás. Egyre több az izom! Lehet, hogy a kilók számában nincs változás, de átrendeződik a test, a zsírpárnák helyett egészséges izom fejlődik.

Miért fontos az izomtömeg és az izomerő?

Mindegyikünk sokat halott már a testzsírról, az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség gyakori előfordulásában főbűnösnek kikiáltott ellenségről. Az izomtömeg fontosságáról viszont kevés szó esik, pedig ennek jelentősége legalább olyan nagy az említett egészségügyi problémák megelőzésében. Gyakran elfelejtjük, hogy a vázizomzat egy metabolikusan aktív szövet, amely kritikus szerepet játszik az energiafogyasztásban és az anyagcsere szabályozásában, a zsírégetés meghatározó helyszíne és a glükóz felvétel elsődleges helye. Ideje, hogy igazságot szolgáltassunk az izomzat számára.

Az izomvesztés sok szempontból befolyásolja a testet. Az erős izmok sokkal hatékonyabban hasznosítják a vérben lévő oxigént és tápanyagokat, aminek eredményeképpen bármilyen aktivitás kisebb szívmunkát és szívmegterhelést jelent. Az erős izmok jobban szívják fel a vércukrot és segítenek abban, hogy az inzulinérzékenység megmaradjon, így hozzájárulnak a vércukorszint ellenőrzéséhez, segítenek a 2-es típusú cukorbetegség elleni küzdelemben.

A másik oldalon, a gyenge izmok veszélyeztetik a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatos önállóságot – minden nehezebbé válik, a házimunkától az öltözködésig. Megnehezítik az egyensúly megtartását járás vagy állás, esetleg esés közben. 65 éves kor körül minden harmadik ember elesésekről panaszkodik, s minden 20. elesés csonttöréssel jár.

Mi történik az izmainkkal a kor előrehaladtával?

Az egészséges ember izomzata és csontozata 25-30 éves kor körül a legerősebb, ezután viszont szükségszerűen hanyatlik. Ennek mértéke évi 1-3%, az életkor előrehaladtával egyre növekvően. Edzés és rendszeres mozgás nélkül 30 és 70 éves kor között átlagosan tízévente 8%-kal csökken az izomtömeg és 50 %-kal az izomerő. 70 év felett pedig a maradék izomtömeg évtizedenként 15%-kal csökken. A láb izomzatában még jelentősebb a változás (10-15% évtizedenként 70 éves korig, 25-40% e fölött).NCBI cikk

Természetesen nem mindegy, hogy 30 éves korunk körül mekkora volt a maximális izomzatunk, de nagyon sokat tudunk tenni az izomtömeg megtartásáért, esetleg növeléséért később is. A modernkori kutatások sok biztató adattal szolgálnak annak vonatkozásában, hogy az izomerő fejlesztését sosem késő elkezdeni.

Miriam Nelson, a Tufts University tanára legendás kísérletében bebizonyította, hogy a résztvevők heti két, súlyokkal történő edzés eredményeképpen 80%-kal meg tudták növelni az izomerejüket. A kísérletben az átlagéletkor 90 év volt! Egy másik, mérföldkőnek számító kutatásban, 1994-ben 100 idős otthon lakót vizsgáltak, 72 és 98 év között. 10 hét alatt a törékeny kísérleti alanyok 113%-kal növelték az izomerejüket.

Érdekes tapasztalat, hogy az egyszer már megszerzett izomerő és izomtömeg viszonylag kis erőfeszítéssel fenntartható. Az Indiana University kutatása szerint már heti egy edzéssel megőrizhető a megszerzett izomerőnlét, ráadásul ez az edzés mindösszesen 3 sorozat 10 ismétlésből álló súlyzózást jelent.

Izmaink és a csontrendszer

Harold Frost ún. mechanosztát elmélete szerint a csontrendszert az izomrendszerrel együttesen kell vizsgálni, a kettő funkcionálisan összefügg. Az izomműködés folyamatos nyomási jeleket közvetít a csonthoz, a csontsejtek ennek hatására IGFI-1-et (inzulinhoz hasonló növekedési faktort) termelnek, amelyek fokozzák a csont építését. A mechanikai hatás több mint 40 %-kal képes növelni a csont teherbírását, de csak ott, ahol az izmok hatása érvényesül. Ezért is fontos a test minél több izmát megmozgató sportot választani, íme, egy újabb bizonyíték a nordic walking hasznossága mellett. A lehetséges mozgásformák közül ráadásul azok növelik leginkább a csonttömeget, amelyek egyúttal a gravitációs erő legyőzését is szolgálják.

Izomtömeg és anyagcsere

Régóta tudjuk, hogy önmagában nem az számít, hogy a mérleg mit mutat. Az izmok nehezebbek, mint a zsírszövet, így könnyen lehet, hogy egy láthatólag nem túl elhízott ember súlya sokkal nagyobb, mint első ránézésre gondolnánk. Már 500 grammal több izomtömeg 50 kcal-t igényel naponta, mint ugyanannyi mennyiségű zsír. Egy mozgással kombinált fogyókúra hatása ezért elsősorban nem a mért kilókban, hanem az egyre formásabb testben mutatkozik meg.

Minél nagyobb az izomtömegünk, annál fokozottabb az anyagcsere, annál több kalóriát égetünk. Az izomzatból számos jel- és hírvivő anyag (interleukin-6 és az interleukin-15) indul ki, ami az anyagcserét tartósan befolyásolja. Ezenfelül a vércukor a vérből hatékonyabban áramlik az izomba, ami elengedhetetlenül szükséges az energiaforgalom szabályázásához.

Izmaink és a cukorbetegség

Dr. Srikanthan 2011-ben publikált kutatása mérföldkőnek számít a témában. A kutatók egy több mint 13 ezer fős amerikai reprezentatív vizsgálat segítségével kutatták az inzulinrezisztencia és a vér glükóz-anyagcseréjének a vázizomzattal való összefüggését. A vizsgálat kimutatta, hogy a vázizomzat tömegének testtömeghez viszonyított magasabb aránya nagyobb inzulin érzékenységet és kisebb diabétesz kockázatot eredményez. 10%-kal nagyobb izomtömeg 12%-kal javította az inzulinellátást és 12%-kal csökkentette a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Összefoglalás

Láthatjuk, hogy az izmaink összetett szerepet játszanak testünk egészségesen, fitten tartásában. Azt már tudjuk, hogy foglalkoznunk kell ezekkel a létfontosságú szövetekkel, az elkövetkezőkben pedig azt is sorra vesszük, hogy mit kell tegyünk az erős izmokért.

A címet egészen biztosan megértik, akik velünk tartottak ezen a gyönyörű szeptemberi hétvégén, hiszen szombat este jó sokszor elhangzott a „Szép kis város Selmecbánya” c. dal refrénje. A vetélkedő már sejtetni engedte mindazt a szépséget, amely másnap, a város felfedezése közben várt ránk.

De kezdjük a szombati nappal, a város környékének megismerésével. Már 9 órakor megérkeztünk Selmecbánya elővárosába, Szentantalba, ami meglepő, de nincs rajta mit csodálkozni, hiszen Budapesttől 140 km-t kell csak autózni, annyit, mint a Balatonhoz vagy a Bükkbe! Ehhez képest méltatlanul kevés honfitársunk jár erre, alig találkoztunk magyarokkal.

Szentantalon a kiváló állapotban leledző Coburg-kastélyt kerestük fel, ahol néhány szépen berendezett szobán túl nagyszabású vadászati-halászat kiállításban telhet kedve mindazoknak, akik értékelik a kitömött kis- és nagyvadakat, felfüggesztetett halakat és a természetfotókat. Legtöbbünk azért inkább kézzelfogható természet-közelségbe vágyott.

Várt minket a Selmeci-hegység, annak is a legmagasabb csúcsa, a Szitnya, a helyiek első számú célpontja. Már Szentantalról is látszik a csúcs, de mi nem ebből az irányból közelítünk, hanem a Bacsófalvi-tótól, a Selmecbányát körülvevő 20 bányató legszebbikétől. Élénk forgalmat bonyolítanak a tó körüli kolibák, remek sört mérnek kirándulás előtti bátorító vagy túra utáni levezető itókaként.

A Szitnya tetejét három oldalról sziklafalak védik, ezek egyikén kapaszkodunk felfelé, nordic walking botokkal. Jól jönnek, meredek az út, de már lentről látszik, hogy érdemes továbbmászni. Az egyik sziklabércen pihenjük ki a fáradalmakat, lábunk alatt Selmecbánya, már értjük Csontváry képét, ennél jobb bevezető nem is lehetne a városhoz. Kivehetők a Kálvária sziluettjei, most még nem is sejtjük, hogy hány helyről látjuk és fényképezzük még ezt a bizarr épületegyüttest.

Szeptemberben nem is lehetne ennél jobb idő. A Szitnya csúcsán egy fából készült kilátóban újfent finom sört mérnek, s az építmény előtti füves területen napfürdőzve, hűsítő italt kortyolgatva élvezhetjük az őszi napsütést. Nem sietünk sehová, azért jöttünk, hogy beszívjuk magunkba a tájat, a hangulatot, s valahogy mindenki átveszi ezt a hozzáállást, kicsit megáll az idő.

Pedig még egy kisebb túra koronázza meg a napot, senki sem sejti, hogy milyen erőfeszítés feljutni a Kálvária-dombra. A várostól keletre fekvő, kúp alakú bazalthegyen Európa egyik legszebb kálváriája áll, megkopott pompáját mostanában nyeri vissza, szépítik, csinosítják a különleges fekvésű műemléket. Újabb csodapanoráma nyílik Selmecbányára, fokozza kíváncsiságunkat, pedig még aludni kell egyet, hogy feltárulkozzon előttünk az igazgyöngy.

Vasárnap reggel a bányában kezdünk, azaz a Bányászati Múzeumban, ahol egy sokat megélt magyar ajkú bányász kalauzol minket, sajátos humorával előbb-utóbb mindenkit levesz a lábáról. Védőfelszerelésbe öltözünk, sárgán virít mindenki, kattognak a fényképezőgépek, hálás a téma: 50felettfitten a föld alatt.  Máshogy nézünk ezután a bányászokra, hihetetlen kemény élet lehetett itt, egy letűnt világ emlékei között járunk, amely a városnak gazdagságot, a bányászoknak mostoha életet hozott. Bezárásával viszont minden megváltozott, megkopott a dicsfény, kiürült a város.

Szerencsére nekünk a legszebb arcát mutatta a város, szeptemberi színeket, szikrázó napsütést. Alaposan bejártuk minden zugát, a főtértől szélrózsaszerűen spricceltünk, műemlékek és szép kilátások után kutatva. Selmecbánya minden híres nevezetességét több irányból is megcsodálhattuk: a méltóságteljes Óvár, a kecses Leányvár, a misztikus Klopacska, na és közeli jó ismerősünk, a Kálvária-domb megannyi szögből láttatta magát.  Elmerültünk a történelemben és a mesékben, önfeledten hallgattuk a szövevényes történeteket.

Valahogy benépesült a város, lelki szemeink előtt megjelentek az akadémisták, akik előbb a város különböző pontjain levő elegáns épületek között rohangáltak, majd birtokba vették az Akadémia impozáns épületét. Képzeletünkben előkerültek a hajnalban kelő bányászok, az átutazó kereskedők, Rössel Borbála és a vicces kedvű órásmester, aki fordítva szerelte fel a Városháza óráját, megelevenedett a Terasz, ahonnét a diákok nézegették a templomból hazaigyekvő lányokat. Összekeveredett bennünk a mese és a valóság, s így utólag, itthonról is csak a képek segítenek felfogni, hogy hol is jártunk. Selmecbányán – Közép-Európa egyik legszebb városában.

Egyszer voltunk Selmecbányán a biz’a!

Várt reánk az ősi város a biz’ a! Távol Tőled,

//:s mégis itt közöttünk://

Selmec, Téged soha nem feledtünk!

Zemplén? Ki mikor járt itt utoljára? Esetleg osztálykiránduláson a füzéri várban? Vagy Erdőbényén, egy jó kis borospince előtti kiránduláson? Kevesek túraportfóliójában szerepel ez a táj méltó helyen. Pedig fantasztikus vidék, hazánkban nincs párja, nem hasonlít semelyik más hegységünkre. Sejtelmes, misztikus, vadonszerű. Mi is beleszerettünk, még javában ott voltunk, mikor egységesen kimondta a társaság: ide visszajövünk!

Mit is takar a szó, Zemplén? Hajdani vármegyénket Szent István alapította az egykori Magyar Királyság északi részén, úgy nézett ki, mint az olasz csizma, egészen a Keleti-Beszkidektől a Bodrogközig húzódott. Valahai északi területei ma Szlovákia Kassai és Eperjesi kerületének részei. Ma az egyik legszegényebb megyénk része az ország eldugott csücskében, s mégis, nagyon gyorsan megszeretjük, kedves vidék, tele szívet melengető szépségekkel.

Amilyen ősi fogalom a Zemplén, annyira új keletű a Zempléni-hegység elnevezés. A terület a Bodrog és a Hernád között húzódó Eperjes-Tokaji-hegység déli, Magyarországon található része, a Nagy-Milictől Tokajig húzódik. A földtani irodalomban inkább Tokaji-hegységként említik, a Zempléni-hegység elnevezés csak az I. világháború után terjedt el.

Legmagasabb pontja a Nagy-Milic (895 m), a 100-as listán így is csak a 38. helyezett. (Tudtátok, hogy az első 37 csúcs közül csak kettő börzsönyi, az összes többi a Mátrában és a Bükkben található?). A 100 legmagasabb magyar hegycsúcs listáján 4 zempléni található. Vulkánikus eredetű, riolit és andezit, illetve ezek tufája, amelyet a déli részeken vastag lösz borít, ez teszi lehetővé a szőlőtermelést. Míg a Mátra és a Börzsöny tömeges jellegű, addig a Zempléni-hegység rendkívül tagolt. Mély beöblösödések, félmedencék és széles völgyek kisebb-nagyobb egységekre, résztájakra szabdalják, helyzetüket, nagyságukat, formájukat tekintve rendkívül változatosak.

Nordic walking túránk során csak egy viszonylag szűk területet jártunk be, de ebbe is csak belekóstoltunk, megpróbáltuk a leglátványosabb túrákat, leghíresebb épületeket behabzsolni. Telkibányán laktunk, ebben a csodás hegyi faluban, annak is a szélén, egy remek vendégházban, amelyhez hatalmas, erdős-rétes birtok társult. Bár egy szeptemberi hétvégén jártunk itt, olyan csodás időt kaptunk, hogy kint lehetett reggelizni a tornácon.

Első nap, Telkibányára menet útba eső nevezetességeket kerestünk fel. A csinos-takaros Boldogkő várát és a kicsit zordabb Regéc várát. Mindkettő legszebb, kora őszi, napos arcát mutatta, messzire kitárulkozó panorámával, misztikus történetekkel és horrorisztikus kiállításokkal. Jó bemutatkozó a történelmi vidékhez, régi királyok, hadvezérek élete elevenedett meg képzeletünkben, miközben a romos várfalakon, udvaron mászkáltunk.

Vizsolyt sem hagyhattuk ki, itt tiszteletünket tettük a Bibliánál, majd meglátogattunk egy ifjú méhészt, Gergőt, aki mindenkit lenyűgözött hozzáértésével, szakmai elhivatottságával. Egészen a méhek közelébe merészkedtünk, furcsa védőfelszerelésben vizsgálhattuk szokásaikat, szorgos munkájukat. Gergő még mézes pálinkára is meghívott bennünket, közelgő esküvője alkalmával maga palackozta a remek nedűt.

Második napunkon a tatárjárás előtt épült, most éppen átalakítás alatt álló füzéri várban kezdtünk, majd a faluból indultunk egy Nagy-Milic körre. Érdekesség, hogy geológiai szempontból nem is a Zempléni-hegységhez tartozik, hanem a Szalánci-hegység déli nyúlványát alkotja. A magyar-szlovák határ a hegy gerincén húzódik. Át is léptük könnyedén, s a túloldalon egy lágyabb, kedves bükkerdő fogadott minket, sok-sok finom, ehető gombával. A Kis-Milicen keresztül leereszkedtünk az Izra-tóhoz, ahol egy igazi retro sörözőben cseh sört és finom kávét szolgáltak fel. Egy bátor nordic walkingosunk jót úszott a tóban, majd a készülő filmben meglátjátok, hogy lubickolt. A túrát a bájos Pusztafalun fejeztük be, immár a magyar oldalon.

Harmadik napunkon fokoztuk az izgalmakat. Kőkaputól indultunk egy nagy, 20 km-es túrára, lenyűgöző kilátópontokat érintve. A Pengő-kőnél inkább a geológiai formációk voltak érdekesek, a Nagy Péter-mennykőről kinézve viszont a fél Zemplén a lábaink alatt hevert. Talán még ennél is látványosabb volt a Sólyom-bérc, egy vulkanikus eredetű hegycsúcs 564 méteren. Látszik innen a Regéci vár és a tokaji Kopasz-hegy is. A túra során rengeteg gombát gyűjtöttünk, amelyet este közösen fogyasztottunk el a vendégházban.

Utolsó nap Telkibánya kopjafás temetőjét néztük meg Józsival, a falu idegenvezetőjével, majd ásványgyűjtő túrára indultunk. Nagy élmény volt minden egészséges gyűjtőszenvedéllyel megáldott túratárs számára, hiszen kis tapasztalatszerzés után kisebb-nagyobb hegyikristályok hullottak az ölünkbe. Igazi, önfeledt programnak bizonyult, a négy nap méltó befejezésének. A kitartóbbak még Széphalomra is ellátogattak a Magyar Nyelv Múzeumába, ahol játékos feladatok, nyelvi érdekességek, információval teli tárlók sorakoztak a falakon.

Az ország ezen csücske ugyanolyan kötelező látnivaló minden túrázni szerető honfitársunk számára, mint Sopron és környéke. Az erdők szebbek, a kulturális látnivalók itt is bővelkednek. Ha vadonra, csendes, szelíd falusiakra, meseszerű várlátogatásokra vágytok, menjetek el a Zemplénbe, nem fogtok csalódni. Mi mindenesetre 2 év múlva, amikor elkészül a füzéri vár, visszamegyünk!

Idén nyáron 5 éves fennállásunk legnagyobb kalandjára indultunk Szlovéniába, pontosabban a Júliai-Alpokba. A társaság megérett egy igazi, többnapos magashegyi túrára, ahol ki-ki lemérhette edzettségét, bátorságát.

Szlovénia kedves szomszédunk, felnőttek és gyerekek kedvenc „játszótere”. Méltatlanul kevesen ismerik, pedig az egyik legcsodálatosabb ország Európában. Mindennel rendelkezik, ami egy felejthetetlen nyaraláshoz szükséges: Alpok a legjavából, kellemes időjárás, remek kisvárosok, kedves emberek, biztonság, otthonosság. Közel van, hiszen amióta majdnem végig ér az autópálya 5 óra alatt el lehet jutni Bledig. Mégis kevesen jártak erre, még az 50felettfitten sokat látott tagjai közül is. Annál nagyobb meglepetést jelentett mindaz a szépség, amit a kis ország még kisebb szegletét bejárva minket várt. Egy szűk, kb. 30 km-es területen mozogtunk, de hihetetlenül változatos tájakon.

A Júliai-Alpokban jártunk, amely nevét Julius Caesar-ról kapta. Látványos ellentétek jellemzik, a toronyszerűen emelkedő sziklafalak és a kietlen karszt-fennsíkok mellett gyönyörű alpesi rétek kápráztattak el minket, már-már valószínűtlen változatosságukkal és pompájukkal. Szállásunk ablakából és szinte minden nagy túránk kilátópontjairól a Triglav látszott, Szlovénia legmagasabb csúcsa (2683 m).

A Bohinji-tó partján laktunk, amely hasonlóan a Bledi-tóhoz, valójában egy jégkorszakban keletkezett tengerszem, ez Szlovénia legnagyobb tava, 2000 méter magas hegyek veszik körül. Csak egy bátor nordic walkingosunk fürdött meg benne, hiszen – bár ott jártunkkor végig remek idő volt – a nyár eleji hűvösebb időben nem tudott felmelegedni az amúgy is viszonylag hideg vizű tó.

Magyarok számára jól ismert síterep fekszik a tó déli oldalán, az 1923 méter magas Vogel. Nyáron is működik a felvonó, ezzel jutottunk fel 1540 méteres magasságba, innen viszont már gyalog indultunk a csúcsra. Bár a szintkülönbség nem volt túl nagy, de a terepviszonyok igen szokatlannak számítottak a középhegységhez szokott nordic walkingosaink számára. A kecskékkel teli sziklák megmászása fárasztónak bizonyult, egész más terhelést jelent, mint, amit egy pilisi kiránduláson tapasztalunk. Jobban igénybe veszi a lábat, ismeretlen izmokat mozgat meg a nagy lépésekkel történő fel- és lemászás. A legbátrabbak így is feljutottak a csúcsra, jutalmuk pazar kilátás volt, egészen az Adriai-tengerig és a „megcsináltam” hamisíthatatlan élménye.

Másik nagy túránk a 2015 méteres Debela Pec-re vezetett. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik mászás volt a nehezebb, itt ugyan nagyobb szintkülönbségünket kellett leküzdeni, de a terep könnyebbnek bizonyult. A Pokljuka-fennsíkról indultunk, amely önmagában is látványosság, változatos felületét gleccser alakította ki, felszínét rejtett szakadékok, töbrök és kisebb völgyek szövik át. Magyar túrázó ritkán jár ilyen mesebeli fenyőerdőben, puha, mohás aljnövényzeten, színes gombák, páfrányok között. Innen meredeken felfelé tartottunk, s hamar elértük az erdőhatárt, s ezzel együtt a nagyobb magasságban díszelgő havasi gyepek világát. Sőt, komoly hófoltokba is ütköztünk, a videón is látható az 50-60 felett fittek önfeledt hógolyózása.

Sokfelé jártunk még, természetesen Bledben is, az ország ikonikus üdülőhelyén, ahol igazi turistaként viselkedtünk: megkóstoltuk a híres-nevezetes krémest és béreltünk egy pletnát, azaz egy lapos fenekű csónakot, no meg persze az ezt hajtó pletnart, és áteveztettünk a szigetre. Ott éppen egy ázsiai lépett frigyre a templomban, de miután mi is bejutottunk a nevezetes épületbe, két fiúnknak is sikerült megkongatni a harangot.

S hogy milyen élmények vártak még ránk? Végigsétáltunk a Vintgar-szurdokon, megcsodáltuk a Radovna-folyó vízeséseit. Meghódítottuk a szálláshelyünk közelében található Mostnyica-kanyont, a legbátrabbak még a jeges vízbe is betrappoltak egy-egy fotó erejéig. Kultúrában sem volt hiányunk, jártunk a meseszép kisvárosban, Radovljicán és a lüktető, igencsak európai fővárosban, Ljubljanában. Sokat láttunk, de bármikor visszamennénk, hiszen van még mit megmászni, körbeúszni, megcsodálni. Szomszédunk igencsak elkápráztatott minket, az idelátogató garantáltan a bőség zavarával küzd, s csaknem biztos, hogy hazautazásakor megfogadja: ide még eljövünk!

Egy korábbi cikkünket folytatjuk, a jóga további áldásos hatásainak részletezésével. Szerencsére mind többetek tapasztalja meg maga is ennek a mozgásformának a rendkívül komplex, testet, lelket megmozgató hatását. Hogy mennyire összetett folyamatról van szó, az a hatásokmechanizmusok sokféleségén is látszik. S a lista még korántsem teljes, folytatás következik. 

Vérkeringés

A jóga jó hatással van a vér- és nyirokkeringésre, csökkenti a vér és a nyirok pangását. Nem is hinnénk, hogy a relaxációs gyakorlatok is segítik a vér áramlását, különösen a kéz és a láb keringését javítják. A különböző gyakorlatok alatt és következményeképpen a sejtek több oxigénhez jutnak hozzá, s ez segíti működésüket. A csavarásos ászának során a vénás vér kiáramlik a belső szervekből, és lehetővé teszi az oxigéndús vér beáramlását a csavarás kiengedése után. A fordított pózok, mint például a fejállás, a kézenállás és a válltámasz – vagy ahogyan a suliból ismerjük gyertya – ösztönzik a vénás vér lábtól való visszaáramlását a medence majd a szívtájékra, ahonnét az továbbítódik a tüdőbe, hogy oxigénnel megtelve friss vérként kerüljön be a vérkeringésbe. Ez segíthet például, ha duzzadt a lábunk, amely bizonyos fajta szív- illetve vesebetegségből származhat. A jóga végzése során nő a hemoglobinszint, azaz a szervezet oxigénellátást biztosító vörösvérsejtek száma. A vérrögök kialakulásának lehetősége is csökken azáltal, hogy a vérlemezkék kevésbé lesznek ragadósak, és csökken a vérrögök összeállását elősegítő fehérjék szintje a vérben. Ez összességében ahhoz vezethet, hogy a jógázás révén csökken a szívinfarktus és az agyvérzés lehetősége.

Nyirokkeringés

Amikor a gyakorlatok alatt összehúzódnak, majd ellazulnak, nyúlnak az izmok, folyamatosan megyünk bele és jövünk ki a különböző testhelyzetekből, akkor növeljük a szervezet nyirokkeringését. Ez segít a fertőzések leküzdésében, segít elpusztítani a rákos sejteket és a sejtek működése alatt felhalmozódott mérgező salakanyagok kiürítését.

Szív

Amennyiben rendszeresen gyakorlod a jógát és pulzusszámodat fel tudod tornászni az aerob tartományba, az csökkenti a szívroham és egyéb betegségek kockázatát és enyhíti a depressziós tüneteket. Bár nem minden jóga aerob, pl. a flow vagy body art irányzatok, valamint az Ashtanga jóga kifejezetten magasra is fel tudják tornászni a pulzusszámot. De a könnyedebben elvégezhető jógagyakorlatok is segítenek a szív- és érrendszer kondicionálásában, nem kell feltétlenül a magasabb pulzusszám-tartomány elérésére törekedni. Tanulmányok kimutatták, hogy a jóga gyakorlása csökkenti a nyugalmi pulzusszámot, növeli az állóképességet, és javíthatja a maximális oxigénfelvételt a gyakorlás alatt, s ezek mind javítják az aerob kondíciót. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy azok, akik gyakorolják a pranajámát (légzés) több gyakorlatot tudnak végrehajtani kevesebb oxigén kíséretében.

Nyomásesés

A magas vérnyomásban szenvedőknek is segítséget nyújthat és hasznossá válhat a jóga. Két tanulmány is kimutatta – a The Lancet brit orvosi folyóiratban jelentek meg -, hogy milyen hatással van a magas vérnyomásra a Savasana (hulla póz). Három hónap eltelte után átlag 26 pontos csökkenés mutattak ki a szisztolés vérnyomásban (a felső érték) és átlag 15 pontos csökkenést a diasztolés vérnyomásban (az alsó érték).

Aggodalmak eloszlatása

A jóga csökkenti a kortizol szintet. Normálisan a mellékvesék termelik a kortizolt akut helyzetekre adott válaszul, átmenetileg fokozva az immunrendszer működését. Ha a kortizol szintje magas marad még a krízishelyzet után is, akkor az hátráltatja az immunrendszer működését. Az ideiglenesen megnövelt kortizolszint segíti a hosszú távú memóriát, de a krónikusan magas szint aláássa a memóriát és maradandó változásokat okozhat az agyban. Továbbá a túlzott kortizolszekréció következménye lehet klinikai depresszió, csontritkulás, magas vérnyomás és inzulinrezisztencia. A magas kortizolszint étel-addikcióhoz vezethet (harag, csalódottság, stressz okozta evéskényszer). A test felveszi az extra kalóriáka, és elosztja őket viszkerális zsírként a hastájékon, ami hozzájárul a súlygyarapodáshoz, a cukorbetegség és a szívroham kialakulásához.

Happy Hour

Valami nyomja a lelkedet? Szomorú vagy? Ülj lótuszülésbe. Még jobb, menj le hátrahajlásba, mondjuk hídba vagy szárnyalj a táncos pózban. Tudom, ezek a testhelyzetek nem mindenkinek mennek. De a jóga gyakorlása javulást hoz depresszió esetén is, és a szerotonin szint jelentős növekedéséhez vezethet, csökkentheti a szervezet monoamino-oxidáz (egy enzim, amely lebontja a neurotranszmittereket) és kortizolszintjét. A University of Wisconsin tanára, Richard Davidson Ph.D., úgy találta, hogy a bal oldali prefrontális kéreg mutat fokozott aktivitást a közvetítésben, amit összefüggésbe hoztak a magasabb szintű boldogság és a jobb immunrendszer működésével. A jógát hosszú időn át gyakorlók körében az agy bal oldalának erős aktivációját találták a szakemberek.

Súlyos kérdések

Több mozgás, kevesebb evés – a legtöbb súlycsökkentő program ezt a példabeszédet hangoztatja. A jóga segíthet mindkét fronton. A rendszeres testgyakorlás persze fontos a zsír illetve kalória égetésben, de ennek a kérdésnek van egy a lelki, érzelmi, szellemi dimenziója is. A jóga is, csakúgy, mint más sportok, inspirál, hogy hogyan válj tudatos evővé. Ugye ismerjük a mondást: mondd meg, hogy mit eszel és megmondom ki vagy (Anthelme Brillant-Savarin 1755-1826).

Koleszterinszintek

A jóga csökkenti a vércukor és az LDL ( „rossz” ) koleszterin szintjeit, valamint növeli a HDL ( „jó” ) koleszterin szintjét. Azoknál a cukorbetegeknél, akik jógáztak, alacsonyabb vércukorszinteket mértek azáltal, hogy csökkent a kortizol és az adrenalin szintjük, mindezek mellett ösztönözve érezték magukat a fogyás tekintetében, és javult a sejtjeik inzulinre való érzékenysége. Ez mind csökkenti a diabéteszes szövődmények kialakulásának kockázatát, mint például a szívinfarktus, a veseelégtelenség és a vakság.

 

Ez a cikk A jóga áldásos hatásai címmel publikált első rész folytatása. Ha még nem olvastad, ezen a linken megteheted. Folytatás következik.

Mostanában nem csak gyönyörű tájakon túráztunk, hanem komoly kihívásokkal is szembe kellett néznünk egy-egy nordic walking kirándulás alkalmával. Gondoljunk itt a múlt héten bejárt Salabasina-szurdokra, a Holdvilág-árokra, a Spartacus-ösvényre vagy tátrai kirándulásainkra.

A kihívások fontosak, de a kockázatokat minimalizálnunk kell. A nehezebb terepeken nagyon fontos az egyensúlyérzék és a lépésbiztonság, nem hiába kerül bele ez a két szó egyre több túrakiírásunkba. Ezek a képességek fejleszthetőek és tennünk is kell róla, hogy mindkét területen folyamatosan javuljunk. Így talán egyre kevesebbekre lesz igaz, amit egy túratársunk mondott múltkor magáról: „bakancsot hoztam, de a lépésbiztonság otthon maradt”.

Az egyensúlyérzék megtartása az idősebb kor egyik fontos feladata. A kor normális velejárója a fő érzékelési tényezők hanyatlása: a látás és a talpak testhelyzet-információit közvetítő proprioceptorai és a belső fül ívjárataiban elhelyezkedő szőrsejtek felelősek az egyensúlyérzékünk élesítéséért. Ezek azonban a kor előrehaladtával veszítenek érzékenységükből, s ha nem teszünk azért, hogy más módon csiszoljunk ezen képességünket, akkor elkerülhetetlenek lesznek az esések.

A fentieken túl számos más tényező is befolyásolja az egyensúlyérzéket. Pl. a testtudat, azaz azok az idegvégződések, amelyek a térbeli helyzetedről közvetítenek információt. Ezen képesség fejlesztésére igencsak alkalmasak az olyan mozgások, mint a jóga, pilates vagy a taichi. De számít, hogy milyen állapotban vannak az izmaid, milyen a hajlékonyságod, az artériáid állapota, a látásod, hallásod. Némelyik tényezőt befolyásolhatjuk megfelelően megválasztott sporttevékenységgel, mások azonban korfüggőek. Vannak azonban olyan módszerek, amelyek mindenképpen hasznosak lehetnek.

Mit tehetünk? Olyan gyakorlatokat kell végezzünk, amellyel megtarthatjuk, visszaállíthatjuk egyensúly-érzésünket. Legyünk találékonyak, törekedjünk erre. Bizonyos tevékenységek kifejezetten alkalmasak arra, hogy közben féllábon álljunk: ilyen a fogmosás, a hosszú telefonbeszélgetések, esetleg a mosogatás – ha nem félted az üvegpoharaidat. Jelölj ki egy egyenes vonalat a lakásban (pl. a csempék fugáit) és szorosan egymás elé helyezett lábakkal próbálj meg pontosan fölé lépkedni. Vagy gyakorold az oldallépést, akár egymás mellé lépkedve, akár keresztezve a lábakat. Próbálj meg többször egymás után a karfa segítsége nékül felállni a székből. Gyakorolj!

Léteznek olcsó, de nagyon praktikus eszközök is, ilyen az ún. balance board, avagy bármilyen ún instabil eszköz, melyen különböző nehézségű gyakorlatokat lehet elvégezni vagy a rendkívül szellemes Gymstick, amely számos remek funkcióval bír, az izomfejlesztésen, kardio és erőnléti edzésen túl az egyensúlyérzékre is nagyon jó hatással van.

Meglátod mennyit lehet fejlődni. Gyere el jógázni, ez az egyik legcsodálatosabb egyensúlyfejlesztő módszer. E sorok írója is meglepődött idén a sífutás iskolagyakorlatainál, hogy az egész éves jógázás mennyivel könnyebbé tette az egylábas feladatok végrehajtását!

A fentiek jelentik az egyensúlyérzék fejlesztésére szolgáló mozgások egyik nagy csoportját: az ún. statikus mozgássorok,  a tartásos gyakorlatok tartoznak ide, amikor például egy jóga pozíciót kell hosszabb ideig tartani. De ugyanezen képességeket hivatottak javítani a dinamikus mozgások is: a forgások, futások, pörgések, mászások, kúszások, nagyobb teret igénylő helyváltoztató mozgások és nem utolsó sorban a komolyabb terepen történő nordic walkingozás.

És hogy miért is fontos mindez? Hogy elkerüld az eleséseket, a baleseteket, hogy szabadon mozoghass akár terepen, akár a saját háztartásodban. Hogy biztos lábakon álló 50 felett fitten legyél. És – nem utolsó sorban azért – hogy sok-sok éven keresztül bátran, nem a földet, hanem az eget pásztázva járd velünk végig a Salabasina-árkot, bízva magadban és a fejlett egyensúlyérzékedben.

A magyarországi szurdokvölgyek felfedezését szombaton a rém hírében álló Salabasina-árok megmászásával folytattuk, amely hol egy nagy felnőtt játszótérhez, hol egy óriási hódvárhoz hasonlított. Mindenesetre a Lom-hegyi valahai katonai terület alatt igazi kiképzésben volt részünk = „bootcamp nagyiknak“.

Sokan nem is az hallottátok még az árok nevét, igazi vájt fülű terepről van szó, pedig ott húzódik kistestvére, a szalonturisták által is sokat látogatott Holdvilág-árok közelében.

Hol is járunk? „Pomáz és környéke, a Pilis több évezrede a kultúrák időbeli egymásra épülésének és a népek találkozásának – sőt egymáshoz békülésének – kitüntetett földrajzi tája”, írja bevezetőjében Turcsány Péter a Pomáz és a Dera-táj című könyvében.

A Dera a Pilis és a Visegrádi-hegység leghosszabb patakja: közel 22 km hosszú, Pilisszentkeresztnél ered és Csobánka, Pomáz érintésével Szentendre alatt torkollik a Dunába.  A patak legfőbb tápterülete a Pilis-tető – Dobogókő közötti térségben van. Pilisszentkereszt alatt a patak mély völgyet vájt, ez a már általunk is bejárt Szurdok, amely mind földtani, mind geomorfológiai szempontból jelentős természeti értéket képvisel. Érdekes, hogy a Dera vízgyűjtőterületén két Szent-kút nevű kiépített for­rás is van, egy Szentkereszttől keletre, a másik Csobánkától nyugatra.

A völgyeket, domboldalakat elsősorban a lemosott talajjal vegyes kőzettörmelék ta­kar­ja, de néhány helyen a kőzet szikla formájában előtűnik. Ilyen a Szurdok, ahol a kis­víz­kor épp’ hogy szivárgó, árvíz esetében hömpölyögve rohanó patakvíz koptatta si­má­ra a fehér mészkőtömböket. És ilyen a Holdvilág-árok, ahol andeziten törik meg a Dera mellékvize és alkot vízesést.

A Dera néhány mellékvize (például a Kanyargós- vagy Chiló-patak, a Salabasina- és a Hold­világ-árok patakja) természetes eredetű, néhány kilométer hosszú, a hegy­ol­da­lak­ból leszaladó, csapadékos időszakban vad hegyi folyókká duzzadó patakocska.

Térjünk tehát vissza az egyik mellékágba, a Salabasina-árokba, illetve először is a nevére. Az 1690-ben betelepült szerbek számos korábbi török hely- és dűlőnevet őriztek meg a környéken. A Dera-patak neve is erre utal, dere törökül patakot, patakvölgyet, folyóvölgyet jelent (szerbül pedig rést). Több, mint 30 török eredetű dűlőnév maradt meg a környéken, néhány példa: Dömör kapu = Demir kapija = Vaskapu, Ziribar = Ciribar = Čil Bairi = Kopasz hegy, Salabasina = šala basina = basa helye.

Különleges helyen járunk. Kőzettani sajátságok, a víz ol­dó-pusz­tító munkája és évmilliók szükségesek e látványos természeti jelenségek ki­ala­ku­lá­sá­hoz. A Salabasina-árok a Visegrádi-hegység hajdani pusztító andezitvulkáni működésének a nyomait őrzi.

Az árkon át vezető turistaút már rég megszűnt az omlásveszély miatt, hiszen nagyobb esőzések, hóolvadások könnyen megbonthatják az árok agyagos falát, s így nemcsak a keresztbe kidőlt fák, ágak, hanem kőgörgetegek is tovább nehezíthetik az átjutást. Azért egy pár, több évtizedes PO jelzéssel találkoztunk. Milyen jó festékeket használhattak abban az időben…

A Salabasina-árok alatt és felett is masszív erdőművelés és vadgazdálkodás folyik, ezért a folyamatos terepváltozások miatt viszonylag nehéz megtalálni. Kiskovácsiból egy kerítés mentén is megközelíthető lenne a szurdok, ha a szúrós kúszónövények nem nőnék be a kerítés menti ösvényeket.

Út az nincs, kövek és sziklák között a patakmederben jártunk. Ki-ki magasságának és ügyességének megfelelően alul vagy fölül átmászva juthatott tovább a következő akadályig. A völgy egyre szűkebb és zordabb arcot mutatott, ahogy egyre feljebb értünk. Nem egyszer kisebb sziklamászásnak is nevezhető extra mutatványokkal juthattunk felfelé. Közben pedig folyamatos kacagás és csicsergés hallatszott. Hál’ Istennek semmilyen vízesést nem kellett megcsodálnunk, mert az a túra végét jelentette volna. Száraz időben maximum az avar alatt csordogáló patak okozhat némi vizes meglepetést.

A Salabasina-árok kaland a javából. A túra leginkább koncentrálóképességünket vette igénybe, ugyanis a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék nehézségeit egy kissé felülmúlja, de sem a hossza (2,5 kilométer), sem a szintkülönbség nem volt számottevő (280 méter).

Ha már az egyik legnehezebb szurdokvölgyet választottuk felfelé, akkor a szalonturista-terepet, azaz a Holdvilág-árkot menetiránnyal szemben teljesítettük, mégpedig villámgyorsan.

A falakat itt már kőzet alkotja, melyben 1-1,5 méter széles, több méter magas kanyon alakult ki, melynek alján haladhatunk lefelé, kisebb vízeséseken, surrantókon felmászva. Nemcsak a helyenként függőleges sziklafalakkal határolt szűk kanyon jellegű szurdok látványa adja meg varázsát, hanem a régmúlt korok egyelőre kevéssé feltárt számos emléke is. Ezen a helyen 1941. óta folynak meg-megszakadva ásatások, melyek nagyrészt Sashegyi Sándor (1900-1958) pomázi amatőr régész nevéhez fűződnek, aki majdnem a haláláig végezte kutatásait. Anonymus leírásaira támaszkodva úgy vélte, hogy ezen a helyen van eltemetve Árpád, a honfoglaló magyarok vezére.

Utolsó akadályunk az árok kijáratánál található 15 méter magas Meteor-létra volt, méghozzá lefelé. A velünk lévő 11 éves unoka döbbenten nézett az egyik szupernagyira: „és Ön is itt fog lejönni”. Igen, hát persze! Szupernagyikból és fiúkból álló csapatunk gyermeki lelkülettel, nevetéssel és bizalommal könnyen legyőzte ezt az akadálypályát is. Minden dicséretünk és tiszteletünk a tiétek, le a kalappal!