A címet egészen biztosan megértik, akik velünk tartottak ezen a gyönyörű szeptemberi hétvégén, hiszen szombat este jó sokszor elhangzott a „Szép kis város Selmecbánya” c. dal refrénje. A vetélkedő már sejtetni engedte mindazt a szépséget, amely másnap, a város felfedezése közben várt ránk.
De kezdjük a szombati nappal, a város környékének megismerésével. Már 9 órakor megérkeztünk Selmecbánya elővárosába, Szentantalba, ami meglepő, de nincs rajta mit csodálkozni, hiszen Budapesttől 140 km-t kell csak autózni, annyit, mint a Balatonhoz vagy a Bükkbe! Ehhez képest méltatlanul kevés honfitársunk jár erre, alig találkoztunk magyarokkal.
Szentantalon a kiváló állapotban leledző Coburg-kastélyt kerestük fel, ahol néhány szépen berendezett szobán túl nagyszabású vadászati-halászat kiállításban telhet kedve mindazoknak, akik értékelik a kitömött kis- és nagyvadakat, felfüggesztetett halakat és a természetfotókat. Legtöbbünk azért inkább kézzelfogható természet-közelségbe vágyott.
Várt minket a Selmeci-hegység, annak is a legmagasabb csúcsa, a Szitnya, a helyiek első számú célpontja. Már Szentantalról is látszik a csúcs, de mi nem ebből az irányból közelítünk, hanem a Bacsófalvi-tótól, a Selmecbányát körülvevő 20 bányató legszebbikétől. Élénk forgalmat bonyolítanak a tó körüli kolibák, remek sört mérnek kirándulás előtti bátorító vagy túra utáni levezető itókaként.
A Szitnya tetejét három oldalról sziklafalak védik, ezek egyikén kapaszkodunk felfelé, nordic walking botokkal. Jól jönnek, meredek az út, de már lentről látszik, hogy érdemes továbbmászni. Az egyik sziklabércen pihenjük ki a fáradalmakat, lábunk alatt Selmecbánya, már értjük Csontváry képét, ennél jobb bevezető nem is lehetne a városhoz. Kivehetők a Kálvária sziluettjei, most még nem is sejtjük, hogy hány helyről látjuk és fényképezzük még ezt a bizarr épületegyüttest.
Szeptemberben nem is lehetne ennél jobb idő. A Szitnya csúcsán egy fából készült kilátóban újfent finom sört mérnek, s az építmény előtti füves területen napfürdőzve, hűsítő italt kortyolgatva élvezhetjük az őszi napsütést. Nem sietünk sehová, azért jöttünk, hogy beszívjuk magunkba a tájat, a hangulatot, s valahogy mindenki átveszi ezt a hozzáállást, kicsit megáll az idő. 
Pedig még egy kisebb túra koronázza meg a napot, senki sem sejti, hogy milyen erőfeszítés feljutni a Kálvária-dombra. A várostól keletre fekvő, kúp alakú bazalthegyen Európa egyik legszebb kálváriája áll, megkopott pompáját mostanában nyeri vissza, szépítik, csinosítják a különleges fekvésű műemléket. Újabb csodapanoráma nyílik Selmecbányára, fokozza kíváncsiságunkat, pedig még aludni kell egyet, hogy feltárulkozzon előttünk az igazgyöngy.
Vasárnap reggel a bányában kezdünk, azaz a Bányászati Múzeumban, ahol egy sokat megélt magyar ajkú bányász kalauzol minket, sajátos humorával előbb-utóbb mindenkit levesz a lábáról. Védőfelszerelésbe öltözünk, sárgán virít mindenki, kattognak a fényképezőgépek, hálás a téma: 50felettfitten a föld alatt. Máshogy nézünk ezután a bányászokra, hihetetlen kemény élet lehetett itt, egy letűnt világ emlékei között járunk, amely a városnak gazdagságot, a bányászoknak mostoha életet hozott. Bezárásával viszont minden megváltozott, megkopott a dicsfény, kiürült a város.
Szerencsére nekünk a legszebb arcát mutatta a város, szeptemberi színeket, szikrázó napsütést. Alaposan bejártuk minden zugát, a főtértől szélrózsaszerűen spricceltünk, műemlékek és szép kilátások után kutatva. Selmecbánya minden híres nevezetességét több irányból is megcsodálhattuk: a méltóságteljes Óvár, a kecses Leányvár, a misztikus Klopacska, na és közeli jó ismerősünk, a Kálvária-domb megannyi szögből láttatta magát. Elmerültünk a történelemben és a mesékben, önfeledten hallgattuk a szövevényes történeteket. 
Valahogy benépesült a város, lelki szemeink előtt megjelentek az akadémisták, akik előbb a város különböző pontjain levő elegáns épületek között rohangáltak, majd birtokba vették az Akadémia impozáns épületét. Képzeletünkben előkerültek a hajnalban kelő bányászok, az átutazó kereskedők, Rössel Borbála és a vicces kedvű órásmester, aki fordítva szerelte fel a Városháza óráját, megelevenedett a Terasz, ahonnét a diákok nézegették a templomból hazaigyekvő lányokat. Összekeveredett bennünk a mese és a valóság, s így utólag, itthonról is csak a képek segítenek felfogni, hogy hol is jártunk. Selmecbányán – Közép-Európa egyik legszebb városában.
Egyszer voltunk Selmecbányán a biz’a!
Várt reánk az ősi város a biz’ a! Távol Tőled,
//:s mégis itt közöttünk://
Selmec, Téged soha nem feledtünk!