Ugyan több tízezer ember pórul járt a legutóbbi havazás kapcsán, de kis csapatunk nem riadt vissza, hanem kivárta a tél utolsó tombolásának lecsendesedését, és mégis csak eljutottunk a Bükkbe, hazánk talán méltán legszebb karszthegységébe, ahol ítéletidő helyett csodálatos, napsütötte havas táj és egy-egy ritka jelenség, az időszakos források nagy vízhozamú működése jelezte a tavasz beköszöntét.
Ezekben a karszthegységekben a vízgyűjtő területekről nem felduzzadt patakokban fut le a víz a szomszédos sík vidékre, hanem a töbrök, szűk völgyek elnyelik a csapadékot és hosszú időn át gyűlik a víz a karszthegység gyomrában, míg egyszer csak eléri azt a mennyiséget, hogy a hegy lábánál felszínre tör, és megáradnak a Bükk időszakos forrásai is. Vízhozamuk elérheti akár a 200 liter/szekundumot is. Évente egyszer – a tavaszi hóolvadáskor, ritkábban kétszer – ősszel is, ha a nyár is elég csapadékos volt- lehetünk szemtanúi ennek a csodálatos természeti jelenségnek.
Dr. Tóth Géza a következő tapasztalatokat fogalmazta meg a források tavaszi aktív periódusának lefutásáról: „A kezdeti meredek ívelést első tetőzés követi, majd vízhozam-visszaesés és újabb vízhozam-maximum, a második tetőzés következik. A vízhozam-csúcsértékeket kiegyenlített, lassan lefelé ívelő vízhozamgörbék követik az inaktivitásig. A források a megindulást követően 2-3 naptól 7-8 napig érik el az első tetőzést. A két tetőzés közötti idő általában 8-12 nap. A második, magasabb tetőzéstől a forrásműködés megszűnéséig, néhány naptól néhány hónapig tartó kiegyenlített, folyamatosan csökkenő vízhozamértékekre számíthatunk.” (Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése. Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz.) A megfigyelések szerint így néhány hét áll rendelkezésünkre, hogy szem- és fültanúi lehessünk az időszakos források aktív működésének.
Idei túránkon három időszakos forrást látogattunk meg, és nem kis meglepetésünkre csak úgy ömlött a sziklarepedésekből a kristálytiszta víz, hófehér palástot borítva magára. Szállásunknak a 19. században épült, valahai püspöki vadászházból kialakított Samassa-házat választottuk, mely gyönyörű környezetben, Felsőtárkánytól hét kilométerre helyezkedik el egy szűk völgy védelmező oltalmában.
Nézzük csak sorra a három időszakos forrást. Első utunk a Vöröskőhöz vezetett, úttalan utakon, a fehér hó birodalmában, kidőlt fák, sziklaomladékok által színesített ösvényeken. A legnagyobb akadályt azonban mégis csak a víz okozta, nemegyszer sikerült bokáig, térdig megmártóznunk egy-egy átkeléskor a patakban. Az alsó forrás a látványosabb, úgy másfél méter magasra tört föl, mint egy gejzír. Más zarándoktársak is csapatostul érkeztek megcsodálni a természet oltárát. Túránkat a lelkes természetjárók által felújított Toldi-kunyhó fele folytattuk, ahol a csapat apraja sült almába fojtotta fáradtságát, mellyel ismeretlen sorstársak örvendeztették meg.
Másnap a Tamás-kútja kulcsosháztól könnyen megközelíthető Imó-kő felé vettük utunkat. Imó-kő: már a neve is pogány, áldozat bemutatására szolgáló oltárra utal. Zerge módjára, a Fekete-len oldalában ugrálva tettük meg a túra első részét, örömmel nyugtázva, hogy a legkisebb időszakos forrás, a Fekete-len is üzemel. Az év nagy részében egyébként ember által járható barlangfolyosóról ömlik ki az Imó-forrás, csak úgy tolja ki a vizet a föld gyomrából a Lök-völgy irányába, széles patakot duzzasztva maga alatt, mely vidáman kanyarog a völgyben ezzel a legszebb természetes játszóteret biztosítva kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Vízhozama percenként akár több ezer liter is lehet.
A Bükk-fennsík felől áramló karsztvíz egy része tovább mozog déli irányba. A karsztvíz egy része a hegységperem állandó vizű kasztforrásainál tör föl, másik része meleg karsztvízként lép ismét a felszínre. A Bükkalján több termális karsztforrás is fakad, mint például az egri és a miskolctapolcai források. De mélyfúrással további karsztos hévizet találtak például Bogácson, Egerszalókon, Mezőkövesden.
A kényeztető gyógyfürdők mellett rókák, őzikék, nyulak, friss farkas lábnyomok és még vagy fél méter a fennsíkon megmaradt hó csalogatja a kirándulókat. Az időszakos források pedig hívogatnak várhatólag egész tavasszal mindenkit, 50 alatt és felett egyaránt.